Hallottam már róla, olvastam megvalósult álmokról, de mivel fizikailag még nem találkoztam vele, és személyesen sem ismertem senkit, akinek működött volna, városi legendaként könyeltem el. Mélyen viszont piszkálta a fantáziámat, elsősorban a kíváncsiságomat. Régen nem gondoltam már rá, lefoglaltak az intéznivalók, a szervezkedés, a készülődés, a csomagolás körüli dolgok.
Pontosan 1 hete egy ártatlan beszélgetés során került szóba. Akárhogy töröm a fejem, nem tudom összerakni, hogy jutottunk el idáig, a beszélgetés egészen másról szólt. Most már tudom, hogy nem volt véletlen, hiszen ha nem is most, de korábban nagyon szerettem volna elolvasni. A lényeg, hogy a boltból már a könyvvel a táskámban tértem haza. Mivel akkor 3 hetem volt a hazaútig, azalatt az idő alatt kellett kiolvasnom, mert a tulajdonosa itt lakik, és én sem örülnék, ha az én könyvemet szállítaná el valaki, akinek kölcsönadtam.:)
Nos, már tegnap kiolvastam, pedig nem is kezdtem neki azonnal. Nem lehet letenni. A könyv maga a pozitívum. Nem agymosás, nem egy szekta könyve -az ilyet azonnal letenném, és nem visszavinném, hanem visszadobnám a tulajdonosának-, csupán azt kéri, hogy legyél boldog. A hogyanra egy híres mondat jut eszembe: Always look on the bright side of life. Mindig az élet napos oldalát nézd! Ilyen egyszerű.
Kis dolgokban próbára tettem a módszert, és azt kell mondjam, a siker 100%-os. Olyan ez, mint egy játék.
A legjobbkor talált rám. Nem voltam jó passzban. Tudom, volt már ilyen, de most tényleg nem. Sok dolog volt mögöttem, ami nem pont úgy alakult, ahogy szerettem volna, és sok dolog áll(t) előttem, az út pedig elég homályos. Az úttal már nem foglalkozom. Csak a végeredményre koncentrálok, mert így jutok előre. Boldog vagyok, mert tudom, hogy minden rendben van/lesz.
Reni, köszönöm a könyvet! A legjobbkor, és még éppen időben került hozzám.:)
