Nem emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen cefetül. Úgy tűnt, megúszom. Mindenki kidőlt körülöttem, de még akkor sem gyanakodtam, amikor Gergőt is elérte. Kivártam a megfelelő alkalmat, összeszedtem mindenkitől, amit tudtam, és amikor Gergővel kiírt a gyerekorvos táppénzre, kiválogattam a legszebb dolgokat és ágynak estem.
Félórás váltással ráz a hideg és ömlik rólam a víz. Ugatva köhögök, állandóan fújnom kell az orrom. Lázam is van (vagy csak volt, nem tudom, nem mérem, mert úgysem veszek be rá semmit). Fáj a derekam, de nagyon. Sajog az egész hátam fekve is. Tegnap egész nem nem tudtam felkelni, csak este segítettem Gergőt lezuhanyoztatni, de közben ültem a fürdőszobaszőnyegen.
Ma kénytelen leszek összeszedni magam, mert jönnek Péterhez a Monopolys srácok játszani. Akármilyen szarul vagyok, olyan nincs, hogy legalább a konyhát-nappalit ne kapjam össze fogadóképessé, és ne mossak föl, ha jönnek hozzánk. Ez annyira jellemző, hogy amikor itt a hétvége agonizálásra, pont akkor jönnek hozzánk mindkét nap. Holnap is jönnek, igen. Péter gimis oaztálytársáék. Vége a pihenésnek. :(