Úgy érzem, szétesem. Tudom, nagyjából ezzel kezdem minden bejegyzést, de tényleg így van. Amikor úgy érzem, hogy végre megtaláltam a megfelelő időbeosztást, amivel nem csúszom el a dolgaimmal, amikor már éppen kezdem úgy érezni, hogy ez végre beválik (ami egyébként így is van), akkor jön valami extra feladat, ami mindent borít. Ez nem az időbeosztás hibája, még csak nem is az enyém, hanem a körülményeké. Ja, hogy a körülményeket én alakítom? Akkor mégis az enyém. :)
Tehát saját hibámból adódóan papírkutya vagyok. Semmivel sem haladok, ellenben mindennel el vagyok maradva. Jó lenne összeszedni magam, mert 3 hónap múlva véget ér ez a csodás időszak ezen a csodás munkahelyen, és akkor sem megyek tovább, ha újabb hosszabbítás lesz. Ez megint az én hibámból adódik. Az eddiginél sokkal jobban rá kell vetnem magam a megvalósításra. Annak a megvalósítására, hogy létrehozzak magamnak egy munkahelyet, egy munkát, amit itthonról tudok végezni. Nincs más megoldás. Amiről papírom van, azt nem tudom csinálni, amiről meg nincs papírom, azt nem csinálhatom.
Az biztos, hogy nem megyek vissza valami irodába, ahova akkor is be vagyok zárva, ha éppen nincs munka. Inkább dolgozom itthon éjszaka is, ha úgy jön ki a lépés.
Taposom az utat, mert helyettem nem teszi meg senki, legfeljebb ad egy térképet a kezembe. Most ezeket a térképeket bújom, amikor úgy tűnik, hogy lógok a neten.
Több ötletem van, de egyiket sem érzem annyira erősnek, hogy kizárólag abból lenne elég bevételem.
Ha megvan, szólok, addig igyekszem nem szétesni. :)
