Nálunk aludt a húgom sógornője és az unokahúga, mert programjuk volt mindkét hétvégi napra. Szerveztük, hogy' jutnak el egyik helyről a másikra, busz, villamos, hány jegy kell. Ma délre Csömörre kellett menniük. Az első gondolat a metró-metró, de már megint nem jár a kék metró (vagy korlátozva jár, vagy mittudomén, nálunk pótlóbusz jár, és engem csak ennyi érdekel), és mivel a pótlóbusz nem kötöttpályás, ráadásul át is kellene szállni, a 32-es busz lett a befutó. Megkérdeztem a csömöri kolléganőmet, honnan indul pontosan a busz. Számtalanszor jártam már az IKEA környékén, de csak egyszer jöttem haza busszal, amikor fontos volt, hogy ne kelljen átszállni, mert tudtam, hogy Gergő el fog aludni. Azt viszont nem tudtam, honnan indul a csömöri busz, úgyhogy csak remélem, hogy jól adtam át az információkat. Egy ponton megkérdeztem Pétertől, nem megyünk-e az IKEAba, és akkor el tudnánk őket vinni. Mondta, hogy mehetünk, de nincs nyitva. Eltátogtam egy cifra káromkodást, fújtam kettőt, szidtam, aki szerintem megérdemli, és kikísértem a lányokat a buszhoz.
Gergő hajnalban hányt. Nem keveset. Egyelőre nem tudjuk, mitől, mert miután több részletben kijött, aminek ki kellett jönnie, ájulásszerűen elaludt, láza nem volt, azóta sincs. Volt ugyan egy pont, amikor kategorikusan kijelentette, hogy nagyon fáj a hasa, öltözzünk és menjünk a doktorbácsihoz/doktornénihez, de nem gondoltuk, hogy az ügyeletre kellene menni az első hányás miatt. Jelzem, élete során még sosem hányt, méltatlankodott is rendesen. Ma ugyan ebből a szempontból minden rendben, ám valamit enni kellene, ami nem hergeli a felpiszkált gyomrot. Kitalálta, hogy menjünk a Burger House-ban, ami alapvetően jó ötlet, mert kézműves hamburgerek vannak, amit a fiúk szeretnek, és nekem is van fogyasztható táplálék, de most nemet kellett mondanunk. Telefonon konzultáltam a húgommal, megszavaztuk a natúr húst. Csak csirkemell van itthon, azt próbáltam eladni, de Gergő csirkecombot kért. Bőrrel. A bőr a lényeg. Ilyenkor két választás van. 1) Beleerőltetjük a csirkemellett az amúgy is terhelt gyomrába, vagy 2) felhajtunk sült csirkecombot a föld alól is. Sokan nem értenének velünk egyet, de mi a másodikat választottuk. Nem gondoltuk, hogy olyan nagy feladat lesz, bár azt sejtettük, hogy nem lesz egyszerű, hiszen vasárnap van. Péter majdnem 1 órán keresztül bújta a netet olyan hely után, ahol van csirkecomb és nyitva van vasárnap. A Burger House-ban csak csirkemell van, sajnos. :( Végül elindult. Gergő várta a csirkecombot, én nekiálltam a rizottónak a felnőttek részére. Péter folyamatosan tájékoztatott, hogy merre jár, hányadik állítólagos nyitva lévő helyről pattant vissza. Végül kikötött egy csárdában, ahol kért egy csirkecombot egy gyerek részére, kezével imitálva a csirkecomb gyerekkéz általi tartását. 20 percet mondtak, 15 perc múlva ment vissza, addigra már a pulton meredt a comb, de ami a nagyobbik baj, hogy ki volt filézve és nem volt rajta bőr, ráadásul baromi drága volt. Gergő természetesen nem ette meg, hanem a bőr után nyávogott, majd kitalálta, hogy hamburgert és sült krumplit szeretne enni a Burger House-ban. Nyilván, nemet mondtuk, mert semmi szükség újabb hányásra, úgyhogy némi vergődés után evés nélkül elaludt. Klassz. :/
Biztosan sokan gondolják most, hogy így jár, aki pattan a gyerek kívánságára, de én a beteg gyomrú gyerekem kajaóhaját nem hagyom figyelmen kívül.
Ez a vasárnapi zárva tartás bevásárlásügyileg is bosszantó, de az, hogy már enni sem lehet.... Ha ez nem lenne, Péter besétált volna a legközelebbi Don Pepébe vagy más kifőzdébe és elhozott volna egy jól megtermett sült csirkecombot bőrrel. Ehhez képest bejárta az egész várost, és nem kapott (mert ez nem az, amit keresett). Eh...
