Hihetetlenül megtáltosodom most, hogy vége a munkaprogramnak (ez úgy hangzik, mintha munkatáborban lettem volna, pedig nem is). :) Végre megírom, hogy is volt a történetünk az autóval. Olyan gyorsan lezajlott, hogy el sem hittem, hogy velünk történik.
Kezdődött azzal, hogy amint megtudtuk a születendő gyerekek számát, az első gondolatunk az volt, hogy idővel nem fogunk elférni a lakásban, de a legfontosabb az autó mérete volt. A Corsába lehetetlen bepajszerolni három gyerekülést. Péter beszélt a becsületesnepperrel, hogy ilyen és ilyen paraméterekkel keresünk használt autót. Ez volt az első kompromisszum, hiszen azon voltunk, hogy ha veszünk, csak új autót veszünk, mert nem értünk hozzá, ki tudja, ki használta stb, de nem szerepelt a közeli terveinkben, mert nem volt miből. Most viszont helyzet van, a tetőn nem utazhat senki.
A srác azonnal mondott néhány autót, ami éppen volt neki, de én mindegyikre húztam a számat. Nem tetszett a színe és/vagy a márkája. Bocs, de van néhány márka, amit nem tudok elképzelni, hogy a miénk legyen. Nincs vele rossz tapasztalatom, csak valahogy nem és kész. Mindenkinek van valami hülyesége. Nekem több is van. :)
Közben Péter meglátta a facebook-on, hogy az unokatestvére árul egy Honda Accordot. Megkérdezte, befér-e hátra három gyerekülés, bár tudta, hogy nem. A válasz az volt, hogy valóban nem, de eladó a másik autójuk is, egy Honda FR-V. Szürke. Csípőből dobtam a témát, mert nekem olyan autó nem kell, amiben elől 3 ülés van (mindig a Fiat Multipla jutott eszembe, az meg annyira nagyon csúnya szegény), ráadásul szürke, ami nekünk feng shuilag egyáltalán nem jó (mondom, hogy több hülyeségem is van :D). Zöld kell vagy fehér. Ennyiben maradtunk.
Péter azért nem hagyta annyiban, felvette a fonalat az unokatesójával, nem foglalkozott a folyamatos finnyogásommal. Amikor a rendszámot megtudtam, végképp elzárkóztam a kocsitól, de ez sem tántorította el. Felhívta az autószerelőjét, hogy ha egy autót szeretne átnézetni, amit esetleg megvesz, mikor viheti. 2-3 hét. Az nem jó, addigra talán elkel. Akkor valamikor reggel 9-re vigye oda. OK, de nem biztos, hogy Tárnokról odaér vele a XI. kerületbe időre, mindenesetre megpróbálja.
Normális esetben itt van vége a beszélgetésnek a szerelővel, annyira nem beszédes, szinte mogorva. Most viszont valamiért nem tette le a telefont, hanem elkezdte kérdezni Pétert, hogy milyen autóról van szó. Szürke Honda FR-V, és igazából arra lenne kíváncsi, hogy az ercsi Honda szervíz milyen alapos mukát végzett. Szürke Honda FR-V? Ercsi Honda? Amikor a szerelő elkezdte leírni Péter unokatesóját, hogy ő lehet-e a tulajdonos, szó bennakadt. :) Kiderült, hogy néhány hete jártak náluk egy vevőjelölttel. Az autó rendben van, megvehetjük. Ez milyen? :)
Péter hívja az unokatesóját megerősítésként, hogy járt-e a Honda a Nagysurány utcában. Most az unokatesó nem jutott szóhoz, majd mondta, hogy igen, de Péter honnan tudja. Kiderült, hogy igen elsápadt, mert a vevőjelölt egy idióta volt, akitől alig tudtak szabadulni, akadékoskodott, látszott, hogy nem ért az autóhoz. Az a fajta, akinek nem szívesen adod el az autódat (vagy bármidet), és azt hitte, Péter dílere vagy valami hasonló.
Kiderült, hogy csak puszta véletlen az egész, sosem láttuk a pasit. Később, már az adásvételnél jót hüledeztünk az egészen.
Megvettük. Minden ellenérzésem ellenére. Igaz, hogy csak úgy mentem bele, ha lecseréljük a rendszámot (csökkenő, ez megint egy hülyeségem). Futottunk is több kört több okmányirodában, de nem sikerült. Akkor már megvolt az autó, és én is beletörődtem. Azóta megszerettem, és az nagy élmény, hogy mindhárman elől tudunk ülni. Ha pedig megszületnek a kicsik, velük is kényelmesen elférek majd hátul, ha úgy alakul.
Hát, így. :)
Képem nincs a kocsiról, nem szoktuk fényképezni (nem is értem, az ellopott autókról miért van kép minden irányból és szögből), de keressetek rá szürke Honda FR-V-re a neten, pont olyan. :)
