A helyzet fokozódik

Komolyan mondom, könyvet írok erről az egészről, ha egyszer túl leszünk rajta. :) (Aztán a bevételből jól megvesszük az áhított kertes házat. Probléma megoldva. :D)

Mindig van valami újdonság, valami feldolgozni való a házunk táján. Kezdődött azzal, hogy amikor egyáltalán kiderült a kistesó léte, Gergő kijelentette, hogy márpedig neki fiú kell. Kettő perc alatt meggyőzhetővé vált, hogy a lány is jó, csak elég volt azt a félmondatot elejteni, hogy a lány valószínűleg nem fogja akarni az ő játékait. Ekkor még csak adagoltuk, nem mondtunk semmi konkrétat.

Elmentünk az orvoshoz. Ott kiderült, hogy ketten vannak. Sokkhatás. Gyakori húbazmegelés, feldolgozás, már elfogadás (már máshogy nem tudom elképzelni).

Következő vizsgálaton mintha lánynak látná az egyiket az orvos. A másik törökülésben. OK. Lánynév kiválasztva, ami már Gergőnél is megvolt. A biztonság kedvvéért választottuk egy másik lánynevet. Nem volt nehéz, abból több is van, mint kellene. :) Ment a találgatás. Szerintünk két lány. Gergő kötötte az ebet a karóhoz, hogy egy fiú és egy lány. Fiú nevünk annyira nincs, hogy Péter kijelentette, hogy nem hajlandó a témával foglalkozni, ha nem muszáj, és különben is úgyis lány mindkettő. :)

Hosszú hetek teltek el ebben a bizonytalanságban. (Közben azért nem unatkoztunk, nem ez töltötte ki minden gondolatunkat.) Eljött a következő vizsgálat ideje. Kecses(nek gondolt) mozdulattal felfekszem a vizsgálóágyra, hasamra zselé, műszer, kukkolás indul.

Jó húsban vannak, méretek, szívverések rendben. OK, akkor nézzük, mi újság az alvégen. Hopp, egy kuki. Összenézünk Péterrel, hogy akkor itt az idő gondolkodni a fiúnéven. A biztonság kedvéért nézzük meg a kislányt is, csak a megerősítésért. Viccből megjegyeztem Péternek, hogy ha mindkettő fiú, felmondok. Tettem ezt a legnagyobb nyugalommal, hiszen a másik lány. Altest bemérve, és a monitoron megjelenik egy újabb kuki. Ránézek az orvosra, hogy nem ugyanazt kapta el kétszer, de szinte bocsánatkérően mosolyog, hogy ez bizony egy másik kisfiú.

Kész. Lefagytam. Csak hisztérikus röhögésre voltam képes. Persze, örül az ember bármilyen neműnek, nem is arról van szó, csak látom magam előtt a sorsomat 3 fiúval. :D Jaj. :D

Szóval, nem elég, hogy egy fiúnevet sem tudunk magunkból kikínlódni, kettőt kell. Ez valami karma, az már biztos. :D

(Nem kérek ötleteket, köszönöm, már több helyről kaptam jobbnál jobbakat. Úgy néz ki, megoldjuk januárig, de még semmi sem biztos. :D)

20 hét. Szerintem ultrabrutál nagy, de lehet, ez a képről nem jön le.