Vegyes szombat

Szeptember első hétvégéje elég eseménydúsra sikerült. Minden jó volt, kivéve a szombat délután.

Piac helyett Kockashop megnyitó (én közben aszalódtam kicsikkel a kocsiban), aztán fagyi, ha már a kedvenc fagyizó közelében voltunk (közben én aszalódtam a kicsikkel a kocsiban), majd a szokásos Allee kört kiegészítettük a nyeremény átvételével. Elvileg lesznek képek a fb oldalukon, de tuti nem fogom reklámozni, ha látszódom.

Ez eddig jó. Délután időpontom volt az orvoshoz, amit még a hathetes kontrollon megbeszéltünk (nem az időpontot, a vizsgálatot). Féltem, hogy mit fog mondani, mert váltakozó helyeken kb 1 hónapja fáj has- és csípőtájékon. Már kb menni alig bírok. Attól féltem, valami gyors lefolyású bajom van, amit nem kaptunk el időben, és a telet már nem érem meg.

Hát, nem. Az van, amire azt mondtam, az nekem nincs. Mármint az egyik. Amit valószínűnek tartottam, az a köldöksérv. Behúztam. Pipa. Amire viszont azt mondtam, tuti nincs, az a szétnyílt hasizmom. Benyaltam ezt is.

Műteni kell. Költözés után, mert egy ideig a babáknál nehezebbet nem emelhetnek majd. Mondjuk szerintem ugyanakkora az esélye, hogy költözés után emelek nehezet, mint utána.

Még emésztem. Be vagyok sz@rva. Altatás lesz. Talán a köldökömön keresztül. Talán. Aki belevág a hasam bőrébe, azt altatás alatt is megharapom. Csak mondom. Miheztartás végett.

Két éve ilyentájt is műtétre készültem. Abbahagyhatnám már ezeket az övön aluli dolgokat. Kérem vissza a testem.