Nem nehéz észrevenni, hogy mostanában ritkán -vagyis inkább soha- írok ide. Foghatnám az időhiányra, még hihető is lenne, de az igazság az, hogy a mondandómat máshova írom, a személyes dolgokat pedig sehova. Ez hiba, mert így minden bennem maradt; feszültség, szép emlék egyaránt.
Nem ígérem, hogy ezután gyakran írok ide, mert fogalmam sincs, mennyire tudom betartani. Írok inkább a jelenlegi helyzetről.
Azt már néhányan tudjátok, hogy január közepén megszülettek a fiúk. Igyekeztünk addigra bababaráttá alakítani a lakást. Nem sikerült, aminek több oka van. Egyrészt saját és más szüttyögése miatt megcsúsztunk. Olyan sokára vitték el az eladott bútorokat, hogy már nem volt idő az új megvételére, összeszerelésére, beállítására. Dobozokból, szatyrokból öltözködünk. Nice. :/
A másik ok sokkal jobb: kiderült, hogy nem vagyuk túlkorosak a háromgyerekes csokra, és úgy döntöttünk, meglépjük. 1-2 éven belül terveztük a költözést, de most felpörgettük. Nézelődünk, osztunk, szorzunk, tetvezgetünk, álmodozunk, árulunk, eladunk.
Az eladandó tételek közül ma Péter eladta azt, amiről azt gondoltuk, a legnehezebb lesz. Innen sima ügy. :)
A kiszemelt ingatlanról semmit sem mondok. Ebben egyeztünk meg Péterrel. Titok. Ha majd minden meglesz, szólok. Az biztos, hogy Gergőnek megint saját szobája lesz, és érkezik a lakásba egy szőrös négylábú. Igen, Péter beadta a derekát.
Most pedig megyek előkészíteni a fürdetést. :)
wooooooow!!!
VálaszTörlés