Élünk. Nagyon is. Nem lazsálunk, pörgünk. Napjaink mennek el a lakáshelyzet megoldására, mert nem olyan egyszerű, ahogy elképzeltük, és ahogy néhány hónappal ezelőtt látszott.
Kezdjük az elején! Januárban megnéztünk egy lakást, beleszerettünk, osztottunk-szoroztunk, és az jött ki, hogy ha eladunk mindent és igénybe vesszük a csokot, akkor meg tudjuk venni. Januárban. Igen. Nem írtam el...
Ennek megfelelően elkezdtük intézni a dolgokat. Azért, hogy le tudjunk tenni némi foglalót, a legkönnyebben eladható dologhoz nyúltunk, azaz a teremgarázs beállóhoz. Jutányos áron eladtuk a szomszéd srácnak és a családjának azzal a szóbeli (sajnos) megállapodással, hogy amíg itt vagyunk, használhatjuk, hiszen nekik van másik beálló, és csak azért vették meg, mert valamikor majd szeretnének egy másik autót.
Futottuk a köröket a lakással, közben beszéltünk pár emberrel a házban, hogy esetleg érdkelheti őket a lakásunk, ha lépünk. Lépésről lépésre próbálom a lakást megtekinthetővé tenni, mert a jelenlegi állapotában nem lehet mutogatni, akkora a rumli. Az van ugyanis, hogy decemberben eladtuk a bútorok egy részét, amik nem voltak praktikusak, és venni akartunk megfelelőeket. Párat vettünk is, de közben jött a csok, és inkább költözünk. Azt hittük, májusra már nem leszünk itt. Ehhez képest...
Kiderült időközben, hogy baj van a használatbavételi engedéllyel, ebben a formában nem lehet megvenni a lakást, újabb terveket szövünk. Meg még mittudomén mivel is gond van, de a használatbavételi a legfontosabb, mert akkor elkezdjük bérelni, a jelenlegi lakást is kiadjuk, nem pedig eladjuk.
Nézegetünk más lakásokat is, de elég reménytelen a helyzet, amikor szól a szomszéd srác, hogy júliustól kiadná a garázsbeállót. Joga van hozzá, hiszen az övé, de akkor is megállapodtunk. Itt jön az, hogy szóban. Lakásvásárlásnál is előfordul olyan, hogy eladja a tulajdonos a lakást, mert kell a pénz az újhoz, de amíg beköltözhetővé teszi, maradhat a régiben. Le kellett volna papírozni. Június 20-a körül szól megint a srác, hogy kiadta a beállót, hónap végén jöhet akár a bérlő. Most az van, hogy nem elég, hogy megy a szarakodás (már bocsánat) a lakással, még állhatunk a tűző napra a kocsival (irigylem magam a problémáimért, de akkor is), pedig megállapodtunk. Legalább megkérdezhette volna, hogy mi újság a költözéssel, hogy látjuk, meddig maradunk, és akkor megegyezünk egy határidőben, amikortól kiadja. Az a dühítő, hogy nagyon áron alul adta el neki Péter, simán benne van akár féléves bérleti díj is, de már mindegy. A foglalót persze, nem tudtuk letenni, mert akkor nyögte be az építtető, hogy gond van a papírokkal.
Várunk, reménykedünk, de tegnap reggel az az üzenet várta Pétert az építtetőtől, hogy nem tudta beadni a használatbavételihez szükséges papírokat, mert valami hiányzott. 6 éve volt rá egyébként. :/
Itt nem maradhatunk. A srácok heteken belül mászni fognak, és itt nincs hova. Átmeneti megoldáson gondolkodunk. Veszünk egy használt lakást a kinézett lakás közelében, oda bejelentkezünk, így lesz parkolójegyünk (vagy mi), és amikor jelenti az építtető a zöld utat, eladjuk, és megvesszük azt. Nem így terveztük, de ez lesz a megoldás. Pénteken megnézünk egy lakást.
Szeretnék már ezen túl lenni. Leginkább a pakoláson. A jelenlegi helyzetből szeretném kihozni a legtöbbet, hogy el tudjuk adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése