A lakáscsere nevű rémálom

Jól sejtem, hogy nem jár erre már a kutya sem? Mindegy, azért én írom, mert most olyanom van. :)

Pénteken megnéztünk három lakást. Azaz volt három időpontunk. Tulajdonképpen a következő történt: 1) Az első lakást csak Péter nézte meg, mert addigra már megbeszéltük, hogy az nekünk nem lesz jó, de adtunk neki egy esélyt. Annál is rosszabb volt, ahogy gondoltuk. 2) Nemes egyszerűséggel nem jött el az ingatlanos, a telefont pedig nem vette föl, de mindegy is, mert csak azért nem mondtuk le, mert ez volt a középső időpont, azaz nem ezért kellett korábban odamenni a környékre, és nem ezért végeztünk később. 3) Úgy gondoltuk, ez lesz a befutó, mivel barátaink laknak 2 emelettel fölötte egy pont ilyen lakásban, csak kicsit variáltak rajta, tehát tudjuk, mit lehet(ne) kihozni belőle. Hát, ebből nem lehet, ráadásul a ház finoman szólva nem akadálymentesített. Már ahhoz, hogy az amúgy kicsi liftet elérjük, legalább 10 lépcsőfokon kell felcibálni a babakocsit, és mivel kicsi a lift, még fel a másodikra. Nem ez lesz a lakás, amit keresünk.

Vissza a startvonalra. Az eredileg kinézett lakást eltettük az agyunk egy nagyon távoli pontjába, mert 3 évig tuti nem lesz előrelépés az ügyben. Most úgy vagyunk, hogy olyat keresünk, amit akár véglegesre is el tudunk képzelni. Kiterjesztettük a keresést a kerüet távolabbi részeire. Ami eddig szóba sem jöhetett, mert azt mondtam, hogy a hf-re én ki nem költözöm, most az tűnik a legjobb választásnak. Gazdagrét. Erről egyből a Szomszédok jut eszembe, de nem abban a házban keresgélünk. Biztosan nem akadálymentesített. :D

Kedden megnézünk egy lakást. Ha tetszik, akkor begyújtjuk a rakétákat, fáradtságot nem ismerve kipofozzuk a mostani lakást, hogy jól el tudjuk adni (ebben az állapotban nem lehet, mert én is hányok a rumlitól), és uccu neki, költözünk. Várom is, meg a hátam közepére sem kívánom a macerát, de jó lesz már nagyobb lakásban pörgetni a gyerekeket.

Már a lakásavató meghívójának dizájnelemein gondolkozom. (Á, nincs ennyi időm nekem, de jól hangzik. :D)