Szenved

A gyereked szenvedésénél csak az a rosszabb, ha te okozod. :( Az összes módszert kipróbáltuk, ami eszünkbe jutott, de nem sikerült megkedveltetni Gergővel az orrszi-porszit. Azt viszont sikerült elérni, hogy féljen a porszívótól. :( Ha csak látja, nincs baj, de amikor bekapcsoljuk, olyan rémület és kétségbeesés jelenik meg a szemében, hogy összefacsarodik a szívem. :( Ketten alig bírjuk tartani, iszonyú erővel csavarja ki a kis testét a kezünkből. Nagyon sajnálom, vele sírok, de muszáj. Alig bír elaludni, mert ha tele van a szája, nehezen kap levegőt (rámcsatlakozva alszik el), mégsem hagyja, hogy segítsünk rajta. Azon gondolkodom, kellene valamilyen tengervizes cuccot fújni az orrában, de nem használtam még hasonlót. Ha nem lesz jobban, jövőre veszek egyet. Szegénykém...

De. Szívás.

Mégsem olyan jó móka az orrszívás Gergő szerint. Miután a tegnapi próba egészen jól sikerült, nagy mellénnyel nekiálltunk ma is. Konkrétan ordított, elfordította a fejét, a kezemet pedig eltolta az arcától. Nem jó ez senkinek, de muszáj, mert nem lenne vicces, ha rámenne a fülére. :(

A(z orr)szívás nem szívás

Majdnem 1 évig tartott a jó világ. Még most nem mondom ki, hogy beteg, mert egyelőre szeretném azt hinni, hogy a foga okozza, de ma kénytelenek voltunk beüzemelni az orrszi-porszit. Gáz ez a név, de ez van a dobozára írva...

Gergő pár napja szörcsög, de csak este, az elalvás előtti rámcsatlakozáskor. Napközben egyáltalán. Nyűgösebb a szokásosnál, de ez így volt a meglévő 6 foga esetén, így nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Nem azt mondom, hogy nem foglalkozom a gyerekem nyomorával, de nem is tömöm gyógyszerrel az első nyekkenésre. Figyeltem, de nem volt más tünet, csak az esti szörcsögés. Ma viszont a szokásosnál is nyűgösebb volt, nem volt jó semmi, és Péter felfedezett némi nedvességet az orra alatt. Ilyen még nem volt. Eddig csak akkor ficcent ki valami az orrából, ha előtte keservesen sírt valami miatt, de most ilyen nem történt. Megtöröltük az orrát, de kis idő múlva újból mutakozott a nedvesség. Megint megtöröltük. Később éppen teregettem, amikor Péter azzal jött, hogy hol keresse az orrszi-porszit. Rábámultam. Megnyugtatott, hogy nem komoly a helyzet, de szeretné kipróbálni, hátha könnyítene Gergő sorsán. Féltem tőle, mert még nem próbáltuk. Pár perc múlva hallottam a porszívó hangját. Azt hittem, Péter csak kipróbálta, mennyire erős, de azzal fogadott, amikor teregetés után csatlakoztam hozzájuk, hogy már túl vannak rajta. Gergő nagyon jól fogadta, mosolygott közben. Én még ilyet nem éltem. Örülök, hogy valamiben nekünk is lehet szerencsénk. :)

Úgy tűnik, jó volt Péter gondolatmenete, mivel orrszívás után nem sokkal kidőlt a hős. Egész nap próbáltam altatni, de nem sikerült. Péter szerint lázas. Fürdés előtt megmérjük a hőjét, és amennyiben valóban magasabb a normálisnál, konzultálunk a gyerekorvossal (vagy nem...), és kap egy fél kúpot. Nem csináltunk még ilyet, mert nem volt rá szükség. Az összes oltást és az összes fognövesztést láz nélkül abszolválta eddig. Hallottam, hogy a hátsó fogak durvábban jönnek ki az elsőknél, de voltam olyan elbizakodott, hogy azt hittem, nálunk nem így lesz. Tévedtem. Nem baj. Túléljük. :)

Még mindig gép nélkül

Úgy tűnt, Bubu szíve megesett rajtam, és ha nem is a régi lelkesedéssel, de szívesen munkába állt. Már éppen kezdtem megszokni, amikor pár nap kieséssel (karácsonyi készülődés miatt szinte nulla időm volt rá) újra megpróbáltam bekapcsolni. Semmi. Abszolút semmi. Hiáa volna már időm lejegyezni, ami az elmúlt pár napban történt, mielőtt még a feledés homályába veszne, Bubu nem engedi. Péter gépét pedig azért hívják Péter gépének, mert ő használja életvitelszerűen, én csak akkor, ha éppen alszik, olvas vagy zuhanyzik. Ahogy most is, de ezek ritka pillanatok, és ahhoz nem elég, hogy megörökítsek. Majd egyszer...

Hová tűnt?

Ki és mikor cserélte ki a nyöszörgő, szuszogó minicsomagot erre a majdnem 10 kg-s, örökmozgó dumaládára? Aki panaszt vél kiérezni a szavaimból, az téved. Erről szó sincs, mindössze arra a kérdésre keresem a választ, hogy mikor és hogyan sikerült véghezvinnie. Nyáron még megvolt a minicsomag, az biztos, akkor még nagyon hasonlított újszülött önmagára. Azt gyanítom, ősz elején történt a dolog, amikor szinte egyik napról a másikra feldarabolódtak az éjszakáink, azaz egyetlen (de max. 3) hosszú pihenés helyett sok aprót kaptunk, ezáltal gyakorlatilag nem alszunk, csak alig. Akkortájt sokat utaztunk (Budapest-Salgótarján-Sárospatak-Salgótarján-Budapest), jó alkalom kínálkozott a cserére. :)

Alkalom ide vagy oda, mégis azt hiszem, ugyanazt a csomagot dajkálom, akit a kezdetektől, csak közben alaposan megnőtt. Most alszik, én őrzöm az álmát az ágy másik végén (napközben esélytelen a kiságyban altatni, a nagyágyon viszont nem merem sokáig egyedül hagyni, bár már nem esik le róla...). Hihetetlen, milyen hosszú lett, és óriási a talpa. Az 1-2 éveseknek való zoknik jók rá, csak ezeknek a sarka nem csúszik 5 másodperc alatt a talpa közepére. Vehetünk megint zoknikat, pedig legutóbb azt hittem, egy időre el vagyunk látva. Nagy leárazás van a Tescoban, legalábbis a gyerekrészlegen (hétvégén még volt, nem tudom, azóta mi történt), szereztünk Gergőnek néhány melegítőalsót, mert a harisnyák térdét kidörzsöli mászás közben, a 74-es nadrágok viszont már kényelmetlenek. Ha már ott voltunk, vettünk egy 86-os szettet, amibe Péter beleszeretett és néhány 86-os pizsamát, mert most ugyan nagyok, de ha ilyen ütemben nyúlik, hamarosan jók lesznek. Hogy mennyire jól logikáztunk, az bizonyítja, hogy ma ráadtam Gergőre a 86-os szett melegítőalsóját, mert a többi éppen mosásban volt. Az alját ugyan fel kellett hajtani, de olyan, mintha direkt így kellene hordani, mert derékban és fenékben pont jó. Döbbenet... Még nincs 1 éves...

Togyogóveszély

Sikerült életet lehelni Bububa. Nem tudom, meddig tart ez az állapot, mikor int be újra, de most jó.

Mielőtt nekiállnék az (újra) felhalmozódott restanciáknak, muszáj megemlékeznem a tegnapi napról. Anyu éppen itt volt, Gergő hozta a formáját. Egyre több lépést tett meg a bútorokba kapaszkodva, és ezek a lépések egyre biztosabbakká váltak. Anyu azt jósolta, hogy Karácsonyra, de akár napokon belül (ja, hogy az már napokon belülnek számít...?), elindulhat. A húgom megbeszélte Gergővel, hogy bírja ki 25-ig, mert ő is szeretné látni a nagy eseményt. Legalábbis ő úgy gondolta, hogy megbeszélték.

Nem mondom, hogy váratlanul ért minket, mert állandóan figyeltük anyuval Gergő minden mozdulatát. Állt a fotel mellett, fogta a karfát. Nem messze mellette ültem a földön (vagy a kanapén, már nem emlékszem). Valamit mondtam, rám nézett, elengedte a karfát és tett néhány bátortalan lépést felém. Egy vagy kettő volt, nem több, de akkor is. Kiabáltam Péternek, hogy bármit csinál (dolgozott a másik szobában), engedje el. Szaladt. Ha Gergő pontosan nem is tudta, minek örülünk, az biztosan érezte, hogy vele kapcsolatos, mert elégedett mosollyal nézett körbe, bezsebelte a jutalmat. Egyszer volt hajlandó megismételni a mutatvány. Éppen annyira, hogy Péter is lássa, többet nem. Nem baj. A lényeg, hogy már sikerült. Majd használja ezt az új tudást, amikor szükségét érzi. Egyelőre a mászás biztonságosabb és gyorsabb. :)

Gép nélkül

Múlt hétvégén eljött, amit nem tudtam tovább húzni: vasárnap visszavittük a kölcsöngépet a jogos tulajonosának. Itt maradtam gép nélkül, mivel Bubuval van némi gond. Konkrétan nem akarja az igazságot. Remélem, mire újra működik, még emlékszem azokra a dolgokra, amiket mostanában szeretnék megörökíteni...