Sikerült életet lehelni Bububa. Nem tudom, meddig tart ez az állapot, mikor int be újra, de most jó.
Mielőtt nekiállnék az (újra) felhalmozódott restanciáknak, muszáj megemlékeznem a tegnapi napról. Anyu éppen itt volt, Gergő hozta a formáját. Egyre több lépést tett meg a bútorokba kapaszkodva, és ezek a lépések egyre biztosabbakká váltak. Anyu azt jósolta, hogy Karácsonyra, de akár napokon belül (ja, hogy az már napokon belülnek számít...?), elindulhat. A húgom megbeszélte Gergővel, hogy bírja ki 25-ig, mert ő is szeretné látni a nagy eseményt. Legalábbis ő úgy gondolta, hogy megbeszélték.
Nem mondom, hogy váratlanul ért minket, mert állandóan figyeltük anyuval Gergő minden mozdulatát. Állt a fotel mellett, fogta a karfát. Nem messze mellette ültem a földön (vagy a kanapén, már nem emlékszem). Valamit mondtam, rám nézett, elengedte a karfát és tett néhány bátortalan lépést felém. Egy vagy kettő volt, nem több, de akkor is. Kiabáltam Péternek, hogy bármit csinál (dolgozott a másik szobában), engedje el. Szaladt. Ha Gergő pontosan nem is tudta, minek örülünk, az biztosan érezte, hogy vele kapcsolatos, mert elégedett mosollyal nézett körbe, bezsebelte a jutalmat. Egyszer volt hajlandó megismételni a mutatvány. Éppen annyira, hogy Péter is lássa, többet nem. Nem baj. A lényeg, hogy már sikerült. Majd használja ezt az új tudást, amikor szükségét érzi. Egyelőre a mászás biztonságosabb és gyorsabb. :)
gratulálok!! nálunk a mászás furcsa jó régóta, mászni már csak akkor mászik, ha poénkodik. és így látszik rajta érted, hogy ő most "viccel". :) peti amúgy április elején lépett először önállóan, a szülinapján meg már abszolút magabiztosan gyalogolt. :D szóval január közepén már gergő is tuti csak sétálni fog.
VálaszTörlésNa, most sikerül reagálnom... Egyelőre nem nagyon akarja ismételgetni; a helyváltoztatást továbbra is mászva viszi véghez, csak akkor lép kedd, ha tol maga előtt valamit (pl kisszék). Ilyenkor viszont nagyon örül magának. :*
VálaszTörléslép kedd = lépked
VálaszTörlésPff... hülye iPhone...