Úgy tűnt, Bubu szíve megesett rajtam, és ha nem is a régi lelkesedéssel, de szívesen munkába állt. Már éppen kezdtem megszokni, amikor pár nap kieséssel (karácsonyi készülődés miatt szinte nulla időm volt rá) újra megpróbáltam bekapcsolni. Semmi. Abszolút semmi. Hiáa volna már időm lejegyezni, ami az elmúlt pár napban történt, mielőtt még a feledés homályába veszne, Bubu nem engedi. Péter gépét pedig azért hívják Péter gépének, mert ő használja életvitelszerűen, én csak akkor, ha éppen alszik, olvas vagy zuhanyzik. Ahogy most is, de ezek ritka pillanatok, és ahhoz nem elég, hogy megörökítsek. Majd egyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése