2013. szeptember 19., csütörtök

Valamiben nekem is lehet szerencsém

Múlt héten valamelyik nap elég ramaty volt az idő, és már éppen azon voltam, hogy áthívom a gyerekpörgető csapatot, amikor érkezett egy meghívás a nyolcadikról ugyanebben a témakörben. Gyorsan visszaigazoltam.

Jól telt az idő, a gyerekek tündérek voltak (akkor ugyan elnyomtam egy mosolyt, amikor az eddig jófiúként számontartott másfél éves szomszédsrác lekevert egyet az egyetlen kislánynak). Már a lelépesről beszélgettünk, amikor megjegyeztem, hogy csak tésztát főzök és ráteszem a tonhalat, a fiúk imádják. Erre mondta a vendéglátó csaj, hogy náluk ez nagyon nem így van. Neki mindig frissen kell készíteni mindent. A rántott húst be sem panírozhatja előre, mert megázik a panír, és nem ropog. :O A krumplipürét is frissen kell készítenie, nem jó, ha ebédre megcsinálja, este pedig megmelegíti, mert kiül a szélén a margarin. :O (Azt most hagyjuk, hogy a margarintól kiráz a hideg.)

Az sem mindegy, hogy mit főz. Mindenképpen legyen hús (ezt sok helyről hallottam), de abból sem mindegy, milyen. Egy másik lánynak sokat kell főznie/sütnie húsból, mert a férje szerint az milyen kellemetlen, ha elfogy a hús, de még enne.

Nálunk ez pont fordítva van. Harapófogóval kell kihúznom Péterből, hogy mit szeretne enni, de általában azt mondja, hogy mindegy. A mennyiségnél meg inkább azon veszünk össze, hogy inkább kevesebbet kellene szerinte főznöm, és inkább eszik mellé valamit, csak ne kelljen kidobni. Ezt megértem, én is utálok ételt kidobni (nem is teszem gyakran, sőt, majdnem soha), de elég nehéz kiszámolni. Annál viszont sokkal jobb, hogy az egész napot végig kellene főznöm, hogy mindig minden friss legyen, vagy állandóan egy hadseregnyi mennyiséget kellene összeütni.

Egyre kevésbé élvezem egyébként a főzést, mert muszáj, az meg nem jó... :)

Alvás

Nem csináltam semmi különöset, csak parkolópályára tettem a nagy közös paplant (nem szeretem, mert nem tudok vele múmiaként aludni), és különböző színű ágyneműt húztam fel magunknak, mindenkinek, ami jó. Nem emlékszem, hogy akár egyetlen éjszakát is aludtunk volna így anélkül, hogy Gergő beköltözött. Egyszer altatás közben közölte, hogy menjünk át a hálószobába. Arra a kérdésre, hogy miért akar átmenni, azt válaszolta, hogy Ott jól érzem magam. Azóta egyszer aludt el a saját helyén. Nem annyira vicces, de nem akarom erőszakkal visszatoloncolni. Majd elmúlik ez is, ahogy a többi hóbort.

Nem csodálom egyébként, hogy nem szeret a saját helyén aludni. Pontos okát nem tudom megmondani, de gyanítom, hogy köze van a lakásban elkövetett apró változtatásokhoz. Hiába húztam neki is megfelelő ágyneműt, nem szeret ott aludni. Jelzem, én sem. Régebben jókat aludtam ott, de most jönnek a rémálmok. Borzasztó ez.

Úgy látszik, olyan nálunk nincs, hogy rendes délutáni meg éjszakai alvást is kapunk. Most van ez a nagy közös alvás a hálószobában, és igaz ugyan, hogy Gergő elvétve ébred fel éjjelente, de rajta kívül senki sem alszik igazán jó. Lábbal a szájban/gyomorszájban nehezen tud az ember aludni. :) Cserébe viszont egész jól alszik délutánonként. Ma mondjuk pont nem, mert 1 órája dőlt ki, de nem is volt normális a nap, mert kicsit későn indultunk el vásárolni meg ebédelni, aztán meg kirázódott, de egyébként tényleg egészen jól alszik. Van, hogy ő szól, hogy aludni szeretne.

Kíváncsi vagyok, a szobacsere után is a mostani hálószobában szeretne majd aludni vagy nem az a lényeg, hanem a velünk alvás. Van egy olyan sejtésem, hogy az utóbbi. :)

Alakulás

Nagy átalakulások vannak nálunk. Kívül és belül. A kívül nagyjából a lakást jelenti, mert elég csúnyán hozzányúlok a dolgokhoz, mert kb. semmi sincs a helyén. A belül pedig a bennem és a család többi tagján történik. Még alig nyúltam valamihez (mert ha valamit megtanultam már a tanfolyam elején, akkor az az, hogy nem megyünk neki mindennek azonnal), mert sok dolgom van még addig, amíg minden a helyére kerül, és nem szeretném újra csinálni csak azért, mert kapkodtam, csak apróságokat helyeztem át, de basszus... elég durván változnak a dolgok, ha nem is azonnal.

Az egyik legkellemetlenebb... azaz tulajdonképpen az egyetlen kellemetlen hatás az, hogy ha Gergő ágyán alszom, rémálmaim vannak. Nem írok most róluk többet, mert nem szóltam az elején, hogy csak fényes nappal olvasson, aki félős (másnál én is akkor olvasnám :D), de elég durva. Lehet, másnak nem az, de nekem, aki egy sötét szobában is fél egyedül, igenis az.

Azzal nagyjából egyidőben, hogy belepiszkáltam a hálószoba elrendezésébe, Gergő átszokott hozzánk aludni. Ennek kb. 3 hete.  Valamelyik nap nem aludt délután, este pedig olyan gyorsan kidőlt, hogy nem volt ideje átcuccolni a hálószobába. Éjszaka megjelent értem. Múlt héten pedig annyira horkolt a két pasi, hogy fogtam a párnám, és átmentem Gergő ágyára. Ez a két alkalom volt, amikor nála aludtam, és mind a kétszer rémálmom volt. Érdekes, hogy délután hiába alszom el mellette, nincs rossz álom.

Vettem egyébként iránytűt; végül azt a szépet, amit a múltkor feltettem ide. Azóta iránytűvel a kezemben járom a lakást, és mérek mindent. Én vagyok a bolond nő a házban. Valakinek ezt a posztot is be kell tölteni. Mivel a belső kertre néz az erkélyünk (egyik fele), frankón látom a szemben lakókat. Főleg akkor láttam őket sokat, amikor Gergő pici volt, és a napok nagy részét a kanapén ülve töltöttem. Vannak a cigisek, Róka Rudi (valamilyen állat a vezetékneve, talán Rigó), rumlis néni, gyerekesek... A ház másik oldaláról nézve meg én vagyok a bolond. Lehet, hogy még nem kaptam meg ezt a megtisztelő címet, de biztosan az enyém lesz, ha össze tudok hozni egy tértisztítást. Péter már jelezte, hogy az utcáról fog kamerázni, de elküldtem a francba. :)

Ha vége a tanfolyamnak, talán összeszedem a gondolataimat, és leírom, milyen változásokat veszek észre magamon, amit a tanfolyam számlájára írok, de most megyek és csatlakozom Gergőhöz a hálószobában. :)

2013. szeptember 2., hétfő

Befutó iránytű

Már nagyon elegem van az iránytűvel kapcsolatos tökölésből. Amit először találtam, mire megrendeltem volna, elfogyott. Találtam másikat, másnapra az is elfogyott. Most úgy döntöttem, személyesen szerzem be. Szeretném már a kezemben tartani, használatba venni, nem akarom tovább húzni az időt.

Valami ilyesmit szeretnék. Nem baj, ha nem ennyire profi, de kb. ilyen legyen. Persze, jó áron. :)