Szerelem

Sűrű, eseménydús hónapon vagyunk túl. Volt hideg, meleg, öröm, bánat. A végét egy jó is Halloween estével zártuk. Itt az új hónap, kezdődnek a családi ünneplések, elkezdődött a karácsonyi szervezkedés, ami a családi részét illeti, hogy mikor hova menjünk és kivel. Szeretem a Karácsonyt, de ez a része egyáltalán nem hiányzik. Mindig úgy kezdjük, hogy megpróbáljuk addig szervezni, amíg mindenkinek jó, de a vége úgyis az, hogy valaki besérül, megsértődik, elégedetlen. Már kezdődik...

Most viszont még csak november van. Eltelt 2 hónap ebből a csodálatos 6 hónapból, amit a közfoglakoztatás keretén belül töltök. Ezzel kapcsolatban az első dolog, ami egyértelművé vált, hogy a mi családunk nem működik, ha ennyit nem vagyok itthon. Más megoldás kell. Azt viszont nem állítanám, hogy nem kaptam semmit a munkahelytől. Egyrészt érdekes a munka (erre a kis időre), másrészt új emberekkel ismerkedtem meg, más szemszögből (is) látom a világot, bizonyos dolgokat.

Ma reggel szerelembe estem. Hirtelen és váratlanul, számomra is érhetetlen módon. Az alaphelyzet az, hogy alapvetően macskásnak vallom magam; mindig az voltam és mindig az leszek. Olyan ez, amikor az embernek a szőke, kék szemű a zsánere, és végzetesen szerelmes lesz egy barna, barna szeműbe. Visszajöttem az óvodából, belenéztem a postaládába és megláttam egy szórólapot 4 kiskutya fényképével, akiknek szerető gazdát keresnek. Azonnal szerelmes lettem. Felhoztam a lapot, előadtam Péternek a dolgot, mire éktelen röhögésbe kezdett, amit csak akkor hagyott abba, amikor teljesen komoly arccal néztem rá. Láttam a pánikot a szemében, és egyre inkább eltökéltem magam. Sok dologban engedtem már, amiről kategorikusan kijelentette, hogy lehetetlen, és olyanban is, amiről viszont hallani sem akartam, mégis meggyőzött (pl. Gergő foci(!) edzésre jár, amivel kapcsolatban úgy győzött meg, hogy ez nem foci, hanem csoportos mozgás, csak fociedzők tartják...).

Nagyon komolyan elkezdtem kampányolni. Az megvan, hogy a háló- és a gyerekszobába nem mehet be. Péter a nappaliból is kizárná, mert összekaristolja a laminált padlót (nem mintha nem lenne már összekaristolva...), de ennél a résznél csúnyán néztem rá. Újabb ötlete a kutyaház az erkélyre, ami nem hangzik rosszul, de nem tudom, társasházban ez mennyire lehet. Ezekkel még nem foglalkozom. Az első lépés, hogy engedje be a lakásba, aztán Gergővel ketten elérjük valahogy, ahogy adja fel az ellenállást.

Azt már elfogadtam, hogy nem lehet ebben a lakásban macska. Megértem, hiszen valahova tenni kell az almot, a kaját sem eszi meg egyszerre, annak szaga van. Tudom, mert mindig is volt macskánk otthon. A kutya az annyiban más, hogy a kezdeti időszak után nem intézi a lakásban a dolgait, ételt nem hagy. Igen, le kell vinni, de szerintem az csak jót tenne mindannyiunknak.

Szeretném.