Belevágunk

Úgy néz ki, lassan, de biztosan belevágunk abba, amit már egy ideje dédelgetek, tanulgatok. Kicsit szét vagyok esve, amit az is bizonyít, hogy ezt majdnem egy másik helyen osztottam meg, ahol semmi helye. :D

Amióta telefonon is lehet bejegyzéseket írni, semmi okom sincs arra, hogy hallgassak. Agyam viszont nincs. Nehéz az Iszkiri mellett bármi mással foglalkozni. :)

Számmisztikához értő ismerőseim azt mondják, az idei 1-es év, azaz a tavalyi 9-essel ellentétben, ami lezáró év volt, most a kezdés, újrakezdés jellemző az évre, azaz minden adott hozzá. Ha ezt senki sem mondta volna, akkor is érezném. Mi is történt mostanában?

1. Igaz, hogy a lakást még tavaly vettük, de idén húsvétkor sikerült beköltözni, de a berendezkedés még folyamatban van.

2. Eladtuk az utolsó olyan házat is, amit Péter örökölt az anyujától illetve a nagyszüleitől, ebből Péter megvette a régen áhított elektromos kisautót. Most azzal furikázik a városban nagy boldogan, alig van itthon. :)

3. Hosszas keresés után a húgomék megtalálták álmaik házát, ahova anyuval együtt költöznek be.

4. Amint megvolt az új ház, anyunak sikerült eladnia a házát, amit hónapok óta nem.

5. Végre körvonalazódik, mit is szeretnék magammal kezdeni, ami pénzt is hoz a konyhára, de nem zár el a gyerekektől és a lakástól. Most tanfolyamokra járok, tanulom a home staging csínját-bínját. Mondtam, hogy nem viccelek. Őrület, mit lehet kihozni a lakásokból.

Mindemellett terelgetjük a gyerekeket, akik lassan másfél évesek lesznek, és Gergőt, aki szeptemberben még nem megy iskolába, úgyhogy egy iskolakereséssel és -teszteléssel teli tanév áll előttünk.

Írok majd bővebben is a home stagingről, de nem ide, annak lesz egy külön oldala (igen, megint egy új cucc, már én sem tudom lassan követni :D), mert nem szeretném a személyes dolgaimmal keverni. Ott csak az lesz és semmi más.

Egyre rendszeresebben és többet alszanak a fiúk délután, és ami a legjobb, hogy nagyjából egyszerre, már nem kapaszkodnak feltétlenül a nadrágomba a játékidő alatt, úgyhogy talán több időm lesz megvalósítani, amiket szeretnék. Azt már nem is írom, hogy ide is gyakrabban írok, mert nem biztos, hogy be tudom tartani, de minden tőlem telhetőt megteszek.

Van egyébként még itt valaki? :)

Költözünk

Az tutóbbi hetekben magunk sem tudtuk, hol lakunk, de azt vettük alapul, ahol aludtunk. Most kezdtük a második hetet úgy, hogy már az új lakásban alszunk. Tegnap átköltözött a mosó- és a szárítógép, már mostam is két adagot, múlt héten megtartottuk Gergő beköltözős buliját (ittalvós buli volt, ha megamhoz tértem, talán írok is róla), úgyhogy már itt lakunk. Nem mondom, hogy hivatalosan, mert ahhoz legalább használatbavételi engedély kellene, az pedig még nincs, de innen minket senki ki nem rak. :)

Egyelőre szokjuk a teret, mert most a nappali akkora kb, mint az egész régi lakás. Nyilván túlzás, de tényleg nagy. :) Bútor még alig van, mert egyrészt nem hoztuk még át, másrészt nem is volt, úgyhogy akusztika az van. A macska már amortizálta az ülőgarnitúra új huzatás, tehát ő is itthon érzi magát.

Most már itt fogadjuk a vendégeket, látogatókat, barátokat, rokonokat és üzletfeleket. Gyertek!

Nem vicceltem

Májusban home staging tanfolyamra megyek. :)

Még nem költözünk

Úgy gondoltam, hogy megvárom, amikor készen lesz, és leírom az egészet, de lassan könyvet írhatnék az elmúlt bő egy évünkből. Már látom, hogy nem lesz olyan rövid, mint gondoltam, és nem is biztos, hogy ide fogom írni, hanem a titkosba, mert ködösítéssel nincs értelme.

Röviden konkrét nevek nélkül:
Tavaly januárban rámozdultunk egy lakásra pont ott, ahol kerestünk. Félévnyi hitegetés után kiderült, hogy baj van a használatbavételi engedéllyel, nem tudjuk megvenni. Akkor elkezdtünk megint keresgélni. Megnéztünk 3 lakást (azért nem négyet, mert az egyikez nem jöttek el), a harmadikat megvettük. Októberi költözést ígértek. 2016 októberit. Most 2017 februárja van. Nem kicsit van elegem.

Nem férünk el. Tisztában vagyok vele, hogy kisebb lakásban is élnek több gyerekkel, de nekünk hónapok óta kilóg már innen félig a lábunk, dobozokat kerülgetünk, padlón alszunk.

Szerintem javarészt ide írok majd, és csak azt viszem a titkosba, ami tényleg túl konkrét.

Van még itt valaki egyébként? 😀

Tervek

Már egy ideje gondolkozom, hogyan is kellene összerántani azt a sok mindent, ami érdekel úgy, hogy esetleg pénzt is keressek vele. Általában addig jutok, hogy valami nagyon érdekelne, aztán átgondolom és arra jutok, hogy nem lenne rá elég kereslet, legyintek egyet, és hagyom az egészet.

Tavaly elvégeztem egy ingyenes tanfolyamot, ami többek közt arról szól, hogy előhozza az emberből a vállalkozói kedvet, bátorságot adjon elindulni. Akkor volt egy olyan feladat, hogy össze kellett írni, hogy ha most azonnal pénzt kellene szereznem, miből tudnék (sarokra kiállás nem ér). Olyat is felírtam, amivel tuti nem szerettem volna soha pénzt keresni (még mindig nem a sarkon állás), de azóta eltelt egy év, és kezdem másképp látni a dolgokat. Az jutott eszembe, hogy nem kellene egy dolgot kiválasztani, hanem egy vállalkozás égisze alatt többet. Lehet, hogy naiv vagyok, és ez nem lehetséges, de most ezen pörgök. Eléggé eltérő dolgokról van szó, egyáltalán nem biztos, hogy működőképes a dolog. A lényeg az lenne, hogy tudjak számlát adni, ha szükséges, de adott esetben mindig másról. Ez így érthető?

Ezek foglalkoztatnak:

Hirdetésre érkező önéletrajzok kiválogatása tanácsadó cégek  részére megadott szempontok alapján, vagy akár kisebb pozícióra a kiválasztási folyamat cégek részére.

Körsálak, sálak, egyszerűbb kötöttcuccok. Semmi bonyolítás. Mostanában több körsálat kötöttem, és az a tapasztalatom, hogy leginkább az mutat, amelyik lustakötéssel készül. A meglévőmet is le fogom bontani és újrakötöm.

Feng shui valamilyen formában, akár ingatlanvásárlással kapcsolatos tanácsadásként.

Sztédzsing (nem hagy nyugodni, hogy ezért emberek tényleg fizetnek).

Szappankészítés. Tudom, ez elég bonyolult, engedélyek tömkelege kell hozzá, de nem is most azonnal gondoltam, és ez talán a leghalványabb vágyam mind közül. Inkább csak itthonra.

Panzió. Ez nagyon régi vágyam. Nem airbnb-re gondolok, hanem valami kis panzióra valahol a városban, ami valamiben más, mint a többi. Kis recepcióval, mindenféle szolgáltatással, cukisággal.

Közösségi piac. Ez a legújabb. Mostanában minden vasárnap megyünk egy romkocsmából kialakított piacra, ahol őstermelők és kézművesek árulják a portékájukat. Nem tudom, van-e ilyesmi ott, ahova költözünk (nem, még nem költöztünk el, nem akarok róla beszélni, azaz majd később), azt sem tudom, mi kell egy ilyen üzemeltetéséhez, de nagyon érdekel. Lehetnének állandó árusok, de olyan is, aki csak egyszer-kétszer jön. Hogy megy ez? Asztalpénzzel? Most ez nagyon foglalkoztat. Már évekkel ezelőtt gondolkoztam azon, hogy a szomszédoktól felveszem a rendelést, és elhozom a piacról, amikor megyünk, de nagy a felelősség, hogy olyat hozok-e, ami tetszik. Amire én gondolok, nem telepített piac lenne, hanem hetente 1-2 alkalommal (inkább 1) valami megfelelő helyen.

Jár erre valaki, aki tud nekem abban segíteni, hogy milyen vállakozás kellene nekem, ha az a lényeg, hogy tudjak számlát adni, ha pl. eladok egy körsálat, másnap önéletrajzot válogatok, megint másnap kiértékelem valaki lakását feng shuilag? Az összeg, amit vállalkozásindításra tudok fordítani, az kb. 0 Ft. Éppen ezért a piac és a panzió mindenképpen későbbre halasztódik, de azok úgysem szerepelnek a rövidtávú terveim között.

Javasolták, hogy nézzem meg a teáor számokat, menjek könyvelőhöz. OK, a számokat megnézem, de nem tudok egy könyvelős konzultációért tizenezreket kifizetni. Valaki ki tud engem okosítani mondjuk egy körsálért cserébe? A lakását is szívesen megnézem feng shuilag. ;)

Vegyes szombat

Szeptember első hétvégéje elég eseménydúsra sikerült. Minden jó volt, kivéve a szombat délután.

Piac helyett Kockashop megnyitó (én közben aszalódtam kicsikkel a kocsiban), aztán fagyi, ha már a kedvenc fagyizó közelében voltunk (közben én aszalódtam a kicsikkel a kocsiban), majd a szokásos Allee kört kiegészítettük a nyeremény átvételével. Elvileg lesznek képek a fb oldalukon, de tuti nem fogom reklámozni, ha látszódom.

Ez eddig jó. Délután időpontom volt az orvoshoz, amit még a hathetes kontrollon megbeszéltünk (nem az időpontot, a vizsgálatot). Féltem, hogy mit fog mondani, mert váltakozó helyeken kb 1 hónapja fáj has- és csípőtájékon. Már kb menni alig bírok. Attól féltem, valami gyors lefolyású bajom van, amit nem kaptunk el időben, és a telet már nem érem meg.

Hát, nem. Az van, amire azt mondtam, az nekem nincs. Mármint az egyik. Amit valószínűnek tartottam, az a köldöksérv. Behúztam. Pipa. Amire viszont azt mondtam, tuti nincs, az a szétnyílt hasizmom. Benyaltam ezt is.

Műteni kell. Költözés után, mert egy ideig a babáknál nehezebbet nem emelhetnek majd. Mondjuk szerintem ugyanakkora az esélye, hogy költözés után emelek nehezet, mint utána.

Még emésztem. Be vagyok sz@rva. Altatás lesz. Talán a köldökömön keresztül. Talán. Aki belevág a hasam bőrébe, azt altatás alatt is megharapom. Csak mondom. Miheztartás végett.

Két éve ilyentájt is műtétre készültem. Abbahagyhatnám már ezeket az övön aluli dolgokat. Kérem vissza a testem.

Nyertem

Nyertem egy legót. Ez bazinagy legót. A Lego Store fb oldalának játékán. Én. Nyertem. Bazinagyot. Nem hiszem el. Videó lesz az összerakásról. Négyezervalahány darabos. Őrület.

A sztédzsing még

Nem hagy nyugodni ez a sztédzsing. Muszáj, hogy legyen valami értelme, különben nem jött volna létre mint piaci termék. Ma megvilágosodtam.

Miután csupán az, hogy feltettünk néhány képet a lakásról (a kiürített konyháról, a furcsán üres fürdőről, az erkélyről és a házról kívülről, plusz alaprajz) elkezdte vonzani az érdeklődőket, és senkit sem zavart, hogy dobozok vannak a nappali egyik falánál, mert mondtuk, hogy elkezdtünk csomagolni, Péter is belátta, hogy hülyeség pénzt kidobni a sztédzsingre.

Azt azért megjegyezte, hogy esetleg a kislakásom esetében lenne értelme. Azonnal rávágtam, hogy azt én is meg tudom csinálni. Nem lakik már ott senki, ami nem kell oda, arra semmi szükség, mehet a rászorulóknak vagy valahova.

És akkor rájöttem, hogy mi az értelme a sztédzsingnek. Nagyjából ugyanaz, mint a bejárónőnek. Akinek nincs ideje vagy éppen lakberendezési érdeklődése, megbízhat valakit, hogy csinálja meg helyette. Így logikus. Csak annak kellett eljutni az agyamig, hogy ezért valaki szokott fizetni. Sosem voltam úrilány. 😂

Ha egyszer lesz vállalkozásom, akkor tuti sok dologgal fogok foglalkozni. Beleveszem ezt a sztédzsinget is. 😂

Számvetés

Számomra is furcsa, hogy meg tudjuk venni OTT és AZT a lakást, AHOL és AMELYIKET megvesszük, hiszen ennyire nem vagyunk eleresztve. Van viszont egy halom tényező, javarészt tőlünk független, amelyekkel összeáll az egész a lakássá, ami megfelelő méretű 3 gyerekkel, van kertje (ami hivatalosan zöldtető, de funkcióját tekintve kert), nincs a világvégén.

1) A lakást, amiben most lakunk, majdnem a feléért vette Péter 8 éve, mint amennyiért most el lehet adni. Teljesen független tőlünk, hogy felmentek a kerületben a négyzetméterak, de nekünk nagyon jól jön.

2) A 12 évvel ezelőtt vásárolt kislakásomat, ami akkor, abban az élethelyzetben tökéletes volt nekem, szintén a vételár duplájáért tudjuk eladni, mert az ilyen kislakásokat most nagyon viszik befektetésnek.

3) Péter örökölt egy házat az anyuja után, amit végre sikerült eladni.

Összességében nem tudnánk megvenni, ha nem ment volna fel a lakások értéke, és Péter anyuja élne. Borzasztóan irigylésre méltóak vagyunk. Tényleg.

Slusszpoénként van egy másik ház Gödön (egy nagyon lepukkant példány), ami Péter nagyszüleié volt, és közös örökség az unokatesójával, akit először ki kellene vásárolni, hogy el lehessen adni a házat, de az csak hitelből lehetséges.

Ha valaki le tud tenni 8,5 milliót most, később kb 10-et, szerintem viheti is, de ilyen ember nem létezik. :/

Sztédzsing

Tegnap esti beszélgetés

Péter: Akárhogy is nézem, úgy tudjuk eladni ezt a lakást, ha elhívjuk Juditékat, és azt tesszük, amit mondanak.

Én: Megmondják, mit pakoljuk el a dobozba és tegyünk arrébb?

P: Arrébb?

É: Hát, ki a képből, hogy ne látszódjon.

P: Nem érted. Amit eltesznek, azt el kell vinni a lakásból. "Megsztédzsingelik" a lakást, és az úgy marad.

É: És a dobozoknak tudnak valami tuti helyet?

P: Nem, azt nekünk kell megoldani, hova tesszük.

É: Ja, értem. Megmondják, mit kell elrakni ahhoz, hogy jól nézzen ki a lakás, de nem mondják meg, hova a nyüves francba tegyem a dobozokat, amik miatt gyakorlatilag nem tudunk elpakolni.

P: Igen. Nagyjából.

É: Pont ugyanezt csinálom. A sztédzsing megy fejben, csak a dobozokat nem tudom hova tenni. Én ezért egy árva vasat sem fogok fizetni senkinek, az biztos.

Most ott tartunk, hogy összepakoljuk, amire az elkövetkező pár hónapban tutira nem lesz szükségünk (téli cuccok, kinőtt ruhák, olyan dolgok, amik nélkül addig kibírjuk), és úgy megsztédzsingeljük a lakást, hogy rá sem ismerünk. Aztán ebből fogok megélni, mert ezek szerint van rá kereslet, és van olyan hülye, aki ezért fizet. :)