Fürdőszobák

Most már biztos, hogy a június a fürdőszobák hónapja. Tulajdonképpen nem most kezdődött, még csak nem is az idén, de most került pont a végére. Akkor kezdődött, amikor Péter megvette a lakását, és úgy gondolta, nem élet az élet masszázskád nélkül. Azóta már tudja, hogy ez nem így van, de ehhez el kellett telni néhány évnek. A katalógusban szereplő kádméretek a valóságnak nem feleltek meg, a kád nem fért be rendesen, beüzemelni sem tudták a hivatalosan kirendelt szerelők. Szerencsétlenkedtek vele legalább fél évet, amikor kiderült, hogy nem fog működni. Pénzt nem adnak vissza, így alternatív megoldásként érkezett egy gőzkabin a kád helyett. Sehogy sem illett a fürdőszobába, ormótlan, sötét. Ha ez nem lett volna elég, gyakorlatilag beszereléstől kezdve folyamatosan problémák voltak vele. Hol az egyik, hol a másik funkciója nem működött. Persze, egy zuhanykabin alapvető funkciója, hogy lehessen benne zuhanyozni, és ha a gőzölője működik, az nem hátrány, de ha már ezt adták a használhatatlan masszázskád helyett, legalább működjön. A hosszú hónapokig, éveig tartó huzavona végére a múlt héten pont került. Zuhanykabin vissza a feladónak, pénz vissza Péterhez. Persze, a sztori nem ilyen rövid és egyszerű, aki elolvassa a levelezést, nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen a forgalmazó hozzáállásán. :S

A pénzvisszafizetés ígéretével a zsebünkben szétnéztünk kádfronton. Nem masszáskádat, nem gőzkabint, csak egy normális kádat kerestünk alapfunkcióval. :) Keresgélés közben ahányszor megemlítettük a dilettáns céget, mindig megértő sóhaj és bólogatás volt a reakció. Nem Péter az első, aki a saját hibájából tanulta meg, hogy nem feltétlenül kell hinni a szép, színes marketingnek. Már csak azt várjuk, hogy megérkezzen a csaptelep, és bekerülhet az a kád a helyére, amire a fürdőszoba olyan régen vár. :)

Miközben ment az egyeztetés kádügyben, a közvetlen szomszédaim belefogtak a fürdőszobájuk felújításába. Múlt péntektől hétfőig ment a fúrás, kopácsolás, néha iszonyú hanghatásokkal, de máshogy nem tudják. Szerencsére nem a házban szokásos munkamorállal dolgoznak, nekik is érdekük, hogy minél hamarabb végezzenek, így nem húzzák az időt. A neheze már kész, látják az alagút végét. Ezzel együtt én is. Már nagyon várom, hogy kivihessem a szárítót a folyosóra. Amíg száll a por és tele a folyosó sitteszsákokkal, nem lenne túl okos dolog mellettük szárítani a ruhákat.

Mivel a szomszédban egyelőre használhatatlan a fürdőszoba, és vagyunk olyan jóban, napközben a mi mosdónkat használják, esténként pedig Zita szüleihez mennek. Volt olyan, hogy aludni ugyan a szülőknél aludtak, de a húgához kellett menni fürdeni, mert pár napig volt valami baj a fürdővel. Ekkor megjegyeztem, hogy már csak az hiányozna, hogy nálam is legyen valami. Másnap reggel Péter azzal fogadott, hogy ne ijedjek meg, de kiégett az izzó a fürdőben. :)

Lassan, de biztosan minden készen lesz. Akkor majd találunk mást, amivel lehet szenvedni. :)