Május vége

Ez nagyon menő. Most olvasom a jövő havi óvodai programokat. Május végén IDE mennek :)

Pelenka nélkül

Eltelt egy kis idő, már le merem írni, nem érzem, hogy elkiabálnám. (Ha mégis, majd verem a fejem a falba.) Gergő szobatisztaságáról van szó. 

Nagyjából 1 hónapja írtam, hogy pelenka nélkül akart óvodába menni. A trolis kirándulásra kapott pelenkát, de gyakorlatilag attól a naptól kezdve már csak alváshoz kapja. Voltak kisebb-nagyobb balesetek, de elindultunk az úton, nem akartunk visszafordulni vagy megtorpanni. Szerencsére az óvónők abszolút partnerek voltak (még jó!) benne. Hétvégén kezdődött a nagy betegség, ami -többek között- azt jelentette, hogy Gergő nem ment óvodába, ezáltal nem aludt délután, tehát egész nap pelenka nélkül nyomta. Voltak balesetek. Csillogott a padló, annyit kellett felmosni és a kanapé is szép tiszta lett ott, ahol Gergő üldögélni szokott. :) Következő hétre megelégeltük a dolgot, és újra előtérbe került a gyurma, de egy kicsit másképpen. Nem kapta meg egyszerre az összeset, hanem egy száraz nap után, egészen pontosan akkor, ha a buszon nem pisil az ölembe, megkap egy színt és néhány eszközt és/vagy formát. Bejött. Egyszer vagy kétszer kellett visszatenni 1-1 színt, amikor itthon baleset érte, de alapvetően bevált a dolog. A gyurma azóta a nappali szerves része. Kihoztuk a szobájából a kisasztalt, azon tartja az összes kézműves kelléket.

Nyomós Spencer és az ő megérkezése is téma volt, de csak annyiban, hogy Gergő kifejezte abbéli sajnálatát, hogy még nem tud a WC-be produkálni. Már nagyon untam, hogy mindig azzal kezdődik az óvoda utáni átöltözés, hogy le kell róla varázsolnom a koszos pelenkát. Történt aztán, hogy miután az óvodában volt produktum, nagy bátran elmentünk az IKEA-ba pelenka nélkül. Miután végeztünk és mentünk érte a játszóházba, azzal fogadtak, hogy pisilt és kakilt a WC-be. Hittük is meg nem is, de inkább hittük. Itthon aztán megérkezett hozzá nyomós Spencer (azért nyomós, mert van rajta egy gomb, amit ha megnyom, mindenfélét mond meg fütyül). Fürdésnél aztán meggyőződtünk az állítás igazáról, nyoma volt a kisgatyában. :)

Azóta magabiztosan szobatiszta. Napközben, itthon, óvodában, vendégségben, játszótéren, buszon, autóban (alvás közben sem) pisil be, egyedül akkor, ha délután elnyomja az álom, és az ágyán arra ébred, hogy bepisilt és fázik, de ez nagyon sok óra alvás után következik be. Éjszakára még megkapja a pelenkát, és bár tiltakozik ellene, szerintem az még korai lenne. Azaz lehetne, de akkor egyedül kellene aludnia a szobájában vagy aludnék vele ott, de hozzánk nem jöhet be pelenka nélkül, amíg nem ágytiszta megbízhatóan, az biztos. :) Az ő döntése. Ha hajlandó a saját szobájában aludni, akkor lehet szó a pelenka nélküli éjszakákról.

Volt már többször kirándulni az óvodával pelenka nélkül. Néhány hete egészen Sóskútig mentek busszal, múlt héten a Normafánál jártak, most -azt hiszem- a Margitszigetre mennek majd.

El sem hiszem, hogy vége a pelenkázás előtti kergetőzésnek, de már kezdem megszokni. :)

Bele

Felszívtam magam a piszkálódásokon, szembejött egy lehetőség, én meg jól belevágtam valamibe, amiből -terveim szerint- apránként finanszírozom későbbi terveimet. (Tulajdonképpen a tervek már megvannak, csak a megvalósításhoz kell némi tőke, amit nem tudok/nincs pofám a családi kasszából elvonni.)

Senki sem tudja, hogy mi ez. Péter sem, mert nem akarom. Annyit tud, amennyit mindenképpen kell: naponta 1-2 óra internetre van szükségem, bárhol is vagyunk. Nem telefonon való pötyögésre, hanem a gépre. Jöhetnek a szentbeszédek, hogy miért kell titkolózni, meg régen rossz, ha titkolóznom kell, de megmondom, miért kell: önvédelemből. Elegem van abból, hogy mindenhonnan visszapattanok. Nincs szükségem arra, hogy letörjék a lelkesedésemet (megint és újra). Alaptőkére van szükségem (nem milliókra kell gondolni, csak pár ezresre indulásként), azt pedig megszerzem. Nem kell megijedni, semmi törvénytelenségre nem készülök, csak kicsit olyasmire, amihez normál esetben nem fűlne a fogam. Nem törvénytelen, nem erkölcstelen, csak egy kicsit nyomulós. Na, jó, ennyit és nem többet. :)

A ma délutáni napsütést kihasználva végre lemostam kívülről is az összes ablakot, amit tavasszal még nem tudtam megtenni a folyamatos eső vagy hideg miatt. Amikor jó volt az idő, akkor meg kimozdultunk. Most nekiálltam és hihetetlen jó érzés. Elkapott a gépszíj és lemostam az erkély üvegét is (csak belülről, mert még nem találtam fel azt a technikát, amivel kívülről is le tudom mosni), a korlát tetejét, felsöpörtem az erkélyt. Már csak meg kell venni és beültetni a virágokat (idén petúniát szeretnék, mert olcsóbb és szerintem kevésbé kényes a muskátlinál, ráadásul látom a vásárlásnál, milyen színű a virága, és már nem szeretnék mellényúlni), aztán felmosok és kezdődhet a grillszezon. :)

Csak mondom

Azt pedig csak csendben jegyzem meg, hogy tulajdonképpen köszönöm az összes piszkálódást, mert segítenek abban, hogy még jobban belevessem magam abba, amit tulajdonképpen csinálni szeretnék, és legalább 1 éve érlelem/tervezem/gondolkozom rajta, ha nem több. Úgyhogy tulajdonképpen hálás vagyok nekik, csak a rezzenéstelen mosolyt kell még gyakorolnom, hogy ne üljön ki az arcomra a hagyjál békén arckifejezés, amikor bekóstolnak. :)

Mindenki más

Ha azt mondom, hogy senki sem érti, amit mondok a számmal, akkor azt úgy értem, hogy SENKI sem érti, amit mondok az én számmal. Ha elkezdem magyarázni, csak rosszabb lesz a helyzet. Jó esetben csak elhümmögnek egy Te tudod...-ot, rosszabb esetben elkezdenek győzködni, hogy nincs igazam. Nyilván nem lehet igazam, mert az életemben belül csak én vagyok, kívül viszont mindenki más. Én vagyok egyedül, mindenki más viszont már tömeg.

Az a nagy büdös helyzet, hogy én nem vagyok mindenki más és nem is akarok az lenni. Legutóbb a húgommal való beszélgetés során hagytam félbe egy gondolatmenetet és zártam le valahogy, amikor kiejtette azt a (fél)mondatot, hogy Mindenki más is így csinálja. És akkor mi van? Kötelező nekem is úgy és azt csinálni, mint mindenki másnak? Nem fogom, és minél többször és intenzívebben piszkálnak, annál keményebben ellenállok és mindenki más elmehet a francba.

Csodavárás

Mindig korán reggel mentem el szavazni, de az még Gergő születése előtt volt. Most bőven 9 óra után jutottam el a közeli iskolába. Ide egy x, oda egy x, aztán haza, hogy átvegyem a stafétabotot Pétertől, hogy ő is mehessen szavazni (nem ide van bejelentve), mert ugyan felajánlottuk Gergőnek, hogy valamelyikünkkel jöhet, de nem élt vele, mert az azzal járt volna, hogy át kell öltözni, ő viszont még egy kicsit pizsamában akart maradni.

A nap folyamán nem is nagyon foglalkoztunk a dologgal, nagyobb hűhó volt a Forma 1 körül (elvesztettem a csatát), aztán Gergő elaludt (délután megint kihagyta), mi pedig letáboroztunk a tévé elé várni a csodát. Tényleg vártam, mert az a vízió, amit a közvéleménykutatások vázoltak, annyira ijesztő volt, hogy nem akartam elhinni, hogy megvalósulhat. Most, ezen a feldolgozottsági szinten az van, hogy nem valósult meg, hanem valami durvább dolog van itt kialakulóban. Valami olyasmi, amiben nem feltétlenül szeretné(n)k részt venni. Gergő még 3 évig óvodás. Ennyi időnk van, hogy eldöntsük, merre és hogyan tovább.

Idézem Pétert: Menjünk innen a retkes picsába! (Én kérek elnézést, de nem akartam finomítani rajta.)