Ha azt mondom, hogy senki sem érti, amit mondok a számmal, akkor azt úgy értem, hogy SENKI sem érti, amit mondok az én számmal. Ha elkezdem magyarázni, csak rosszabb lesz a helyzet. Jó esetben csak elhümmögnek egy Te tudod...-ot, rosszabb esetben elkezdenek győzködni, hogy nincs igazam. Nyilván nem lehet igazam, mert az életemben belül csak én vagyok, kívül viszont mindenki más. Én vagyok egyedül, mindenki más viszont már tömeg.
Az a nagy büdös helyzet, hogy én nem vagyok mindenki más és nem is akarok az lenni. Legutóbb a húgommal való beszélgetés során hagytam félbe egy gondolatmenetet és zártam le valahogy, amikor kiejtette azt a (fél)mondatot, hogy Mindenki más is így csinálja. És akkor mi van? Kötelező nekem is úgy és azt csinálni, mint mindenki másnak? Nem fogom, és minél többször és intenzívebben piszkálnak, annál keményebben ellenállok és mindenki más elmehet a francba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése