Mindig korán reggel mentem el szavazni, de az még Gergő születése előtt volt. Most bőven 9 óra után jutottam el a közeli iskolába. Ide egy x, oda egy x, aztán haza, hogy átvegyem a stafétabotot Pétertől, hogy ő is mehessen szavazni (nem ide van bejelentve), mert ugyan felajánlottuk Gergőnek, hogy valamelyikünkkel jöhet, de nem élt vele, mert az azzal járt volna, hogy át kell öltözni, ő viszont még egy kicsit pizsamában akart maradni.
A nap folyamán nem is nagyon foglalkoztunk a dologgal, nagyobb hűhó volt a Forma 1 körül (elvesztettem a csatát), aztán Gergő elaludt (délután megint kihagyta), mi pedig letáboroztunk a tévé elé várni a csodát. Tényleg vártam, mert az a vízió, amit a közvéleménykutatások vázoltak, annyira ijesztő volt, hogy nem akartam elhinni, hogy megvalósulhat. Most, ezen a feldolgozottsági szinten az van, hogy nem valósult meg, hanem valami durvább dolog van itt kialakulóban. Valami olyasmi, amiben nem feltétlenül szeretné(n)k részt venni. Gergő még 3 évig óvodás. Ennyi időnk van, hogy eldöntsük, merre és hogyan tovább.
Idézem Pétert: Menjünk innen a retkes picsába! (Én kérek elnézést, de nem akartam finomítani rajta.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése