Már egy ideje halogattam a posta megközelítését, pedig több okból is esedékes volt. Akkor vált igazán sürgetővé, amikor a megrendelt Avon csomag várakozott rám az illetékes postán, és csak pár napom volt átvenni, különben visszaküldték volna. Hogy ne csak saját felelősségemre hanyagoljam a postára menést, Péter is adott egy levelet, hogy adjam fel. Ha már nem csak a saját cuccaim miatt fontos a dolog, akkor fele sem tréfa. Persze, a délelőttöt sikerült mosással és szüttyögéssel eltölteni, így a délutáni napsütésben indultam el. A Kodály köröndön találkoztam a Critical Mass résztvevőivel. Szerencséjük volt, hétágra sütött a nap, nem vitte el az eső az egészet. Persze, szerintem egy kis eső nem okozott volna nekik gondot. Elég elszántnak tűntek. Megvolt a hangulata, ahogy végig az Andrássy úton csak a biciklisek hosszú, tömött sorát lehetett látni. :) Mivel nem siettem, türelmesen megvártam, amíg elegen összegyűltünk a zebránál, és megállították a bicikliseket, hogy átmehessünk. Tetszett.
A postán meglehetősen gyorsan vettem az első két akadályt, azaz az Avon csomag átvételét és a levél feladását. Az ajánlott szelvényemmel már nem volt ilyen szerencsém. Ugyan sorban nem kellett állnom, de rendesen bejártam a postát. Mivel régen vettem már át a postán ajánlott levelet, megkérdeztem az üvegkalitkájában békésen szotyizgató portás bácsit, merre találom az adott részleget. Az ügyféltérbe küldött, ahol a leveleket veszik fel. Bepróbálkoztam a kislánynál, akinál feladtam a levelet, de -ahogy vártam- felküldött az első emeletre. Mivel az oldalt található lépcső felé mutatott, bátran felcaplattam. A sorszámadó automatánál nem találtam megfelelő kategóriát, így besétáltam. Csend és hullaszag, alig hallható papírzörgés. Amikor végre észrevettek, nagy szemeket meresztettek rám, és meglátva a kezemben lobogtatott papírdarabot, elirányítottak a megfelelő helyre. Valóban az első emeletre kellett mennem, de nem az ügyféltérben található lépcső igénybevételével, hanem a portásfülke másik oldalán kellett felmennem. Portás bácsi úgy szotyizgatott, ahogy hagytam. :) Miután megtaláltam a megfelelő részleget, itt is gyorsan végeztem, és a szikrázó napsütésben hazasétáltam a körúton.
Alig értem haza, Péter is befutott (meccsen volt), összekaptuk magunkat, bevágtuk magunkat Kisautóba, és a Daubner felé vettük az irányt, hogy zárás előtt szerezzünk sütit és kávét. :)
A vasárnap korán kezdődött: hajnalban keltünk, hogy minél hamarabb kinyilvánítsam az akaratomat a kerületi képviselő személyével kapcsolatban, majd irány Göd, hogy Péter is megtehesse ugyanezt. Azért volt szükség a korai kezdésre, mert 9-kor Péternek jelenése volt Újpesten. Igen, meccs. Persze, ez még nem indokolta volna a hajnali aktívkodást, viszont délután újabb meccs volt, és a kettő között necces lett volna egy gödi kiruccanás. Az első fordulókor kiderült, hogy kiemelt a körzete, esélyes volt, hogy nagy lesz a sor. Nem volt az, de jobb félni, mint megijedni. A délelőtt további eseményeiről nem nagyon tudok számot adni, ugyanis kisebb-nagyobb megszakításokkal végigaludtam. :)
Este az esélytelenek nyugalmával néztem az események alakulását az m1-en, amit viszont Péter aludt végig, mivel igen kivett belőle a két meccs a tűző napon.
A napsütés még tart, és remélem, így is marad. Igaz, tegnap volt egy kis eső, de annyi kell. Attól szép zöld a fű. :)
Ami pedig a mai napot illeti: vásárolni voltunk. Még a múlt héten kinéztem a katalógusban a rendkívül kedvezményes árú elektromos grillsütőt, így összekötöttük az éppen aktuális bevásárlással, és vele együtt érkeztünk.
Természetesen azonnal ki kellett próbálni, így a mai ebéd mindenféle grillezett cucc volt caprese salátával kísérve. Mindez a napos erkélyen. Jó ez. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése