Vasárnap eljött a nap, amire Magyarország régen készült. Először fordult elő, hogy nem a salgótarjáni (lakótelepi) általános iskolába kaptam behívót. Nem lenne igaz, ha azt írnám, hogy most először szavaztam Salgótarjánon kívül, hiszen egyszer a Szív utcai iskolába jelentkeztem át (ha jól emlékszem, a legutóbbi önkormányzati választások alkalmával), a vizitdíjjal kapcsolatban pedig a dublini magyar nagykövetségen nyilvánítottam véleményt. Most viszont intézkedés nélkül, az eredeti behívómmal jelentem meg a Szív utcai iskolában. Eredeti tervek szerint urnanyitásra mentem volna, de azt hiszem, nem lepek meg senkit, ha azt mondom, nem sikerült a korai kelést abszolválni. :) Nem húzhattam sokáig, hiszen kis kitérővel délután már Salgótarjánban volt jelenésem, másnap pedig a helyi munkaügyi központban. Logikus lett volna, ha nem hagyom ki az átjelentkezési csavart, és ebben az esetben a budapesti behívómat Salgótarjánba kérem át, de erre nem gondoltam, csak vasárnap jutott eszembe ez a lehetőség, amikor már mindegy volt.
Mindenki letette a voksát a kiválasztott jelölt és lista mellett, majd este körbeültük a tévét, vártuk az eredményeket. Nagy csodát nem vártunk, egy ideje nyilvánvaló a következő miniszterelnök személye, csak az arányokra voltunk... lettünk volna kíváncsiak.
Este 7-kor várakozásteljesen meredtünk a képernyőre. Az elején úgy tűnt, meg is kapjuk, amire várunk, aztán kiderült, hogy mégsem. Néhány... azaz jó néhány szavazókörben nem záródott le a szavazás, az OVB erre beintett, és meghosszabbította a kampánycsendet. Az ilyenkor szokásos információáramlás, feldolgozottság függvényében történő latolgatás helyett megkaptuk, amint az OVB tagjai (vagy kik?) magyarázzák egymásnak, miért is kell a kampánycsend meghosszabbítása, és miért nem. Izgi. Helyette az interneten kerestünk némi információmorzsát -mivel az eredeti rendelkezések szerint este 7-kor vége a kampánycsendnek, és az interneten történő információáramlást nem lehet olyan gyorsan és egyszerűen leállítani, mint a tévén vagy a rádión-, és miután azt sem találtuk megfelelőnek, a tévét bekapcsolva hagytuk, mivel csak hozzávetőlegesen tudták megmondani, mikor kezdődik a tájékoztatás, és nekiálltunk Honfoglalózni. :)
Amikor végre lezártnak nyilvánították a kampánycsendet, készen kaptuk az információkat, szinte végeredményeket toltak az arcunkba. Elmaradt a választókörzetenkénti esélylatolgatás. Nem volt az igazi, na.
Ha nem is tölt el boldogsággal az eredmény -mert hiába van még egy forduló, az már csak az arányokon változtathat, az eredmény már megvan-, azt sem mondhatom, hogy váratlanul ért. Annak örülök, hogy van olyan párt, amelyik túlszárnyalta a hozzá fűzött reményeket, egy másik viszont aggasztóan jól szerepelt. Érdekes 4 évnek nézünk elébe, az biztos. Hogy mennyire lesz érdekes, az majd a második forduló után kiderül.
Az eredménnyel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Egyrészt nem tölt el boldogsággal, másrészt arra gondolok, hogy ha ez kell az embereknek, akkor legyenek vele boldogok. Én meg majd eldöntöm, akarok-e hozzá asszisztálni...
Magyarország választott. Egy ideig most megint velünk foglalkozik a világ. 15 perces hírnév.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése