A napsütés még tartja magát, állítólag még jó ideig így is marad. Jó ez. Legalább ez feldob kicsit. Nem jó ez az állástalanság, munkakeresés. Nagyon nem. Mindenki dolgozik körülöttem, ezáltal fontos, vagy annak érezheti magát. Amikor azt hallom, hogy valaki panaszkodik a munkahelyére, a körülményeire, meghallgatom, megértem, de mélyen belül azt érzem, hogy neki legalább van mire panaszkodnia. Lassan itt a nyár. Ősszel kezdtem a munkakeresést. Sok idő. Az igaz, hogy történnek dolgok, de amíg nincs konkrétum, nincs vége a keresésnek. Jöhetne már.
Holnap már május. Az utolsó tavaszi hónap. Írországban már nyár. Meleg van. Ma egész délután az erkélyen tobzódtunk. Azaz Péter ott dolgozott, én viszonylag hamar bemenekültem az árnyékos lakásba. Nem sokáig bírom a tűző napot, főleg, ha nincs nálam megfelelő harciruházat. Meg különben is. Nem riogatom a szomszédokat.
Reméljük, holnapra sem jön az eső. Van program bőven. Legalább az van. Hétvégén nem érzem annyira fölöslegesnek magam, akkor senki sem dolgozik. Vasárnap titkos akció keretén belül beugrom anyuhoz anyák napjára. Nem tud róla. Remélem, nem lép le a városból valamelyik barátnőjével, hogy közösen áztassák magukat a kedvenc gyógyfürdőjükben. Majd a húgom kiszedi belőle a terveit. Mindenesetre úgy készülök, hogy vasárnap Salgótarjánban leszek.
Minden, amit a hétvégére tervezünk, szombatra marad, mivel vasárnap nem leszek itt. Program van bőven, csak az a kérdés, tudunk-e osztódni, hogy mindenhol ott legyünk. A tervek: 1. Városliget, Majális. 2. Péter meccsre megy. Kérdés, hogy megyek-e vele. 3. Göd, kerti mulatság, névnapozás. 4. hetekkel ezelőtt megbeszélt társasjátékozás, ami ma jutott Péter eszébe. 5. fagyizás valahol.
Itt a május.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése