2011. január 5., szerda

40

Hivatalosan és elvileg itt a vége. Gyakorlatilag nem úgy néz ki. Hétfőn megvizsgált az orvos, és mosolyogva közölte, hogy szerinte a hét második felében lesz akció. Konkrétan a hétvégét jósolta. Ő mosolygott, én megijedtem. Eddig türelmetlen voltam, de most, hogy már egyre nehezebben bírom az utolsó napokat, és érzem, hogy közel a vége, kezdek félni. Félek attól, hogy nem jól értelmezem a jeleket, nem veszem észre, ha beindul a folyamat. Azt mondják, nem lehet eltéveszteni, mert semmivel sem összehasonlítható, de olyat is hallottam, hogy a fájások keményedésekként jelentkeztek. Nos, azok már vannak, de egyáltalán nem fáj, csak annyira, amennyire a feszítés fáj.

Dupla adag málnalevél teára lettem kárhoztatva, hátha segít. Ha hétvégéig nem történik semmi, akkor hétfőn újabb vizsgálat, újabb jóslat, aztán gondolom, lassan megszületik a kilakoltatási határidő. A végtelenségig nem maradhat bent, ez egyikünknek sem lenne jó, de félek a kiköltözéstől. Tudom, hogy az orvos nem bánt, ha nem muszáj, mégis félek. Azt hiszem, leginkább az ismeretlentől félek, de már magam sem tudom.

Ez csak az egyik oldal. A másik az, hogy rettentő kíváncsi vagyok már. Kíváncsi vagyok az arcára, a szemére, hogy van-e haja, és kíváncsi vagyok az új életre vele. Az éjszakákra, nappalokra, mindenre. Más lesz. Teljesen más. Várom és félek... és iszom a málnalevél teát. :)

8 megjegyzés:

  1. Nem tudom, megnyugtat-e, vagy sem, de én a második (meg az első) terhességem végén is nagyon hasonló félelmekkel küzdöttem. Aztán mégis észrevettük mindkét alkalommal, hogy fordul komolyra. :)
    Mindenesetre nagyon-nagyon szurkolok!

    VálaszTörlés
  2. Megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül. :) Minél több ember mondja, hogy észre fogom venni, annál jobban elhiszem, de legszívesebben magamra kötnék valami műszert, ami csipog, villog, rezeg vagy ezeket egyszerre csinálja, ha éles a helyzet. Jó lenne, ha nem rám lenne bízva. :)

    VálaszTörlés
  3. Huh, de izgalmas, gondolok rád sokat (meg szurkolok)!! Aztán jelentkezni ám amint tudsz!!!!

    (Jelentkeznék amúgy: én nem tudtam, hogy action van... :) Felébredtem a tócsában, beugrott, hogy jééé már előző este is volt vmi kis szivárgás, hívtam a mentőket, bevittek, doki mondta, hogy haza innen már csak kettőben... :D És lőn.)

    VálaszTörlés
  4. Na, pont erről beszélek. :) Pétert már a sírba viszem a nyivákolásommal, nem győz nyugtatni...
    Félek, hogy nem veszem észre, ha már AZ, vagy ANNAK gondolok valamit, ami nem is AZ...

    VálaszTörlés
  5. Jaj, ismerős. :))) Én a mentősöket fárasztottam (és baj, ha bevisznek és mégsem szülünk?) illetve a kórházban a dokit, mert tök féltem, mit szól, hogy odamegyek és csak egy kis szimpla "folyás" a dolog... :) Leesett a kő a szívemről, mikor megvizsgált és közölte, hogy ez biza magzatvíz volt...
    Szóval ne hidd hogy egyedül vagy a problémával. :)

    Szurkolunk ez a lényeg!

    VálaszTörlés
  6. Én már nem tudom, milyen gyorsan zuhanyozzam, hogy nehogy ne vegyem észre, ha folyik a magzatvíz. Na, ezzel a kérdéssel tudom Pétert leginkább kiakasztani. :)))

    VálaszTörlés
  7. Azt észreveszed, te! Az tuti. :)))
    Amúgy nálam nem úgy folyt, hogy no az összes zutty, hanem kb fél decinként... :D sorry for the tmi. :D

    VálaszTörlés
  8. Aha, most sokkal nyugodtabb lettem. :))))

    VálaszTörlés