Buli abszolválva

Megcsináltuk. Kis késéssel ugyan (szokásos szüttyögés :D), de megérkeztünk az Örs vezér tere mögé, egy hóval borított kis utcába. A házba belépve azonnal meghallottam a dübörgő zenét. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz, de a gyerek nem reagált. Tulajdonképpen az egész estét/hajnalt mozdulatlanul töltötte, pedig tuti érzékelte a külvilágot.

Teljesen normális buli volt, itt is a konyhában volt a legjobb a hangulat. Persze, nincs nagy összehasonlítási alapom, hiszen a tánctéren összesen kétszer voltam: egyszer átvágtam rajta a mosdóig vezető úton, másodszorra pedig koccintani vonultunk be. A konyhában viszont tényleg jól éreztük magunkat. Volt enni- és innivaló, ettem palacsintát, amire már napok óta fáj(t) a fogam, és mindenki megfordult nálunk. :) Úgy találkoztunk mindenkivel, hogy ki sem kellett mozdulni a helyiségből.

Az utolsó gyerekmentes Szilveszter. Azaz nem teljesen gyerekmentes, mert nagyon is velünk volt, de még nem kellett gondoskodni a felügyeletéről, nem aggódtuk magunkat halálra, hogy vajon mi történik otthon. Velünk volt, de nem korlátozott semmiben. Na, jó, nem én voltam a parkett ördöge. :D Majd néhány év múlva. :)) Esetleg...

A sorrend felállt, már ami a várakozást illeti. Eljött a Karácsony, az új év, most jöhet a gyerek, bármikor is tervezi a megérkezést. Már türelmes vagyok. Csomag összekészítve a kocsiban, babarezidencia készen. Jó ez a várakozás.