Állatkerti ezmegaz

Itt voltak a húgomék néhány napot, és -többek között- az állatkert megtekintése is rajta volt a listán. Mi ugyan nem terveztük, de nem lett volna igazságos Gergővel szemben, ha nem megyünk. Persze, mondhattam volna nemet, de szemétségnek éreztem volna azzal indokolni, hogy csak, alternatívaként pedig felajánlani a mindennap elérhető játszóteret.

Szóval, mentünk. A jegyvásárlásnál alaposan meglepődtünk, mert idén már nem adtak kedvezményt az emelt családi pótlékos gyereknek és egy kísérőjének, ráadásul 2 év fölött kell belépőt venni a gyerekeknek, nem pedig 3 év fölött, ahogy mi azt gondoltuk. Egy családi és egy felnőtt jeggyel majdnem 10000 Ft-ot hagytuk ott. Mindegy, ez van.

Alig néztünk meg még valamit (talán csak a pillangókat), amikor leszakadt az ég. Bemenekültünk a halakhoz, aztán mentünk tovább már nem is tudom, hova, csak fedél legyen a fejünk fölött. Ahol a lajhár van, az melyik rész? Ha már lajhár... ki volt írva, hogy vigyázzunk, mert a lajhár haraphat. Köszi. Nem nagyon értettem, mert nem láttam, hogy ki tudna jönni. Egészen addig, amíg át nem értünk a terem másik oldalára, ahol a lajhár éppen végig nem mászott az egyik kilógó ágon. A gyerekek fellelkesültek, alig lehetett őket visszafogni, hogy csak óvatosan simogassák. Felemeltem Gergőt, a sógorom meg Matyit, felváltva simogatták a lajhárt, a húgom pedig próbált fényképezni. Félig sikerült, azaz Matyiról készült egy egészen használható kép, Gergőről viszont egy elmosódott és egy olyan, amin teljes alakban látszik egy telefon. Értem én, hogy nagy látványosság a lajhár, és mindenki szeretne képet készíteni róla, de annyira nem gyors, hogy ne lehessen megvárni, amíg készítünk egy-egy képet a gyerekekről, amint simogatják. Azt sem mondanám, hogy nem vette észre a csaj, hogy fényképezünk, mert idétlen mosollyal kb. azt közölte, hogy Bocs, tudom, hogy útban vagyok, de nem mozdulok. Hát, basszus. Mindezt úgy, hogy tök egyedül volt, legalábbis gyerek nem volt vele, csak a lajhárt szerette volna megörökíteni, tehát simán megtehette volna utánunk, de nem.

Mentünk tovább a fókákhoz, ahol le lehet menni egy alagútba, hogy üvegen keresztül nézzük, ahogy úsznak. A húgom állt a gyerekek mögött, hogy véletlenül se essenek el, én pedig próbáltam úgy állni, hogy 1) tudjak fényképezni, 2) ne essen rám az eső a plafon résén keresztül, 3) ne legyek útban. Az utóbbi nem sikerült, ugyanis egy anyuka a kislányával majdnem fellökött, mert kinézte magának a helyet a sarokban. OK, mondott valami olyasmit, hogy Elnézést, de azzal egyidőben már nyomult is, nem volt időm rendesen félreállni. Ezzel tulajdonképpen nem is foglalkoztam, el is felejtettem az egészet.

Hanem anyukával és kislányával később is összefutottunk. Meg nem mondom, hol, de nem sokkal a lajhár után. (Ha jobban belegondolok, a lajhár a fókák után volt, szóval, megkevertem, de nem írom újra. :D) Megállt Gergő egy táblánál, amin valamilyen növények voltak, és kérdezgette, melyik micsoda (Hogy hívják a nevét?). Nem tudom, hogy kerültek oda, de hirtelen ott guggolt anyuka nem messze tőlünk. Gergő észrevette a kislányt, és a mostanában szokásos ismerkedési formát vette elő, azaz tingelte a kislány homlokát. (Megböki a homlokát és mondja, hogy Ting.) Kislány részéről semmi reakció, úgyhogy Gergő megismételte a mozdulatsort, de ezúttal egymás után kétszer. A kislány még mindig nem csinált semmit; nem sírt, nem méltatlankodott, meg sem nyikkant. Az anyuka viszont reflexből utánacsapott Gergő kezének. Kétszer. Szerencsére nem érte el, mert akkor most az írnám, hogy elvittek a rendőrök, a közterületesek vagy a biztonsági őrök, mert leordítottam a haját/összeverekedtem egy anyukával. Még most is felhúzom magam rajta, pedig már 3 napja történt. Elismerem, nem volt szép dolog Gergőtől a tingelés, nem tudom, honnan szedte és miért csinálja, de ez nála kb. azt jelenti, hogy észrevettelek, és azt is látom, hogy kisebb vagy nálam, nem bántalak, csak jelzem, hogy én vagyok a nagyobb. Ha bántani akarta volna, akkor fellöki vagy rácsap a fejére/mellkasára. Sajnos, erre is volt már példa, de annak általában előzménye is van. Visszatérve anyukára... honnan veszi a bátorságot, hogy megverje a gyerekemet?! Én nem bántottam az övét. Igen, Gergő megpiszkálta a kislányt (megint hangsúlyozom, hogy a kislány fel sem vette), ami nem volt szép tőle, és el is kaptam utána egy átbeszélés erejéig. Beleégett a retinámba a mozdulat, ahogy a nő utánacsap Gergő kezének, majd utána látványosan vizsgálja a kislány szemét, aztán mondja neki, hogy máskor ne hagyja magát. Az utóbbi rendben is van, azaz ha a kislány visszaadta volna Gergőnek a piszkálást, egy szavam sem lett volna. Mármint a kislány felé, mert Gergőt mindenképpen elővettem volna. Eszembe sem jutott volna rácsapni a kislány kezére, de még csak rá sem szóltam vonlna, mert nem az én dolgom. A játszótéren sem szólok rá a többi gyerekre, pedig vannak ám ott (is) cifra dolgok. Esetleg akkor, ha nincs ott/másik gyerekre figyel a szülő, de akkor is csak abban az esetben, ha szándékos és/vagy sorozatos dologról van szó.

Ettől -és az esőtől ami háromszor elkapott és bőrig áztatta a csapatot- eltekintve jó volt az állatkert, Gergő egyre jobban élvezi, de ha szóba kerül, a majdnemkézrecsapás az első, ami eszembe jut róla...

Ő volt a legjobb fej. Úgy pózolt, hogy nem mertem nem lefényképezni, nehogy berágjon és leköpjön. :)