A tegnapi írás ékes példája annak, hogy ha van lehetőségem azonnal kiírni magamból a történéseket, akkor bejegyzés születik, ha viszont csak később lenne rá időm, akkor a feledés homályába vész, és esetleg annyiban utalok rá később, hogy volt egy kis összezördülés a kristályok miatt.
Nem beszéltünk róla többet, este viszont anyu és Péter beszélgetett a konyhában, amíg én Gergőt altattam. Péter mesélte, hogy anyu akkor felhozta, hogy nekiestem délután, de tisztázták, hogy félreértés történt. Anyu azt hitte, arra akarom rávenni, hogy ő álljon fel a székre/létrára, ő vegye le a szekrény tetejéről a cuccokat, és ő vigye fel a padlásra. Szerencsére Péter megnyugtatta, hogy erről szó sincs, ezt szívesen megcsináljuk, neki csak a beleegyezése kell, mert ilyesmit nem csinálunk anélkül, hogy megbeszélnénk.
Ez jó, mert úgy tűnik, hajlandó elfogadni a segítséget, csak fizikailag nem bírja. Ezt majd mi. Alig várom, hogy a tanfolyam elméleti anyagát átültessük a gyakorlatba. Szerintem annyi cuccot fogok kidobni és elajándékozni, hogy abból egy másik lakást be lehetne rendezni. Jó lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése