...
Az első két programpont végrehajtva. Már olyan is van, ami tuti nem fér bele. Mármint nekem nem fér bele, Péternek muszáj ott lenni, azaz éppen ott van. Természetesen a reggel/délelőtt nem indult olyan pörgősen, ahogy szerettük volna, így a Városliget megtekintését egyedül vittem végbe. Nagyjából akkor értem oda, amikor Péter a meccsre, így nem volt nagy tanakodás, hogy vele tartok-e. :) A Majális brutál nagy. Tulajdonképpen a Városliget nagy. :) Volt olyan része, ami a gyermekkorom hangulatát idézet, de volt számos újhullámos stand is. Sokat vacilláltam a perec és lángos között, de mivel az utóbbit nehéz kultúráltan megenni, főleg egyedül, így az előbbinél maradtam. Várhattam volna még egy kicsit, ugyanis a Vajdahunyad vára udvarán majdnem fele annyiért tudtam volna megvenni, de éhes voltam. Kinéztem egy repcekrém mézet is, de akartam még tenni egy kört, és addig sodródtam a tömeggel, hogy nem találtam vissza, azaz csak nagy kerülővel. A sörsátor környékén akkora volt a tömeg, és olyan lassan haladt, hogy pánikszerűen ki kellett menekülnöm egy bekötőútra, mert éreztem, hogy rosszul leszek. Szomjas is voltam, de nem bírtam magam rávenni, hogy horroráron megvegyek 2-3 dl vizet. Elvonszoltam magam a Lövölde térig, ott harmadannyiért vettem háromszor annyi ásványvizet. Már jól vagyok.
Nemsokára folytatjuk az utat Gödre. Ott kirakjuk magunkat a napra, sütünk, eszünk, kutyázunk, macskázunk, gyerekezünk. Nyár van... akarom mondani tavasz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése