Valami furcsa félálomban telnek a napok. Csak azt veszem észre, hogy megint sötét van, kezdődhet az esti rutin, az éjszakai forgolódás, közben nem történik semmi. Aztán újra átgondolom, és rádöbbenek, hogy mennyi minden történt. Észrevétlenül. Agyalás közben.
Szerdán először jártam a kórház területén. Azt nem mondom, hogy sok dolgot intéztem, mert elbénáztam, de legalább megtudtam, hol az osztály. Valami miatt nem ugyanazt az időpontot tudta az egyik orvos, mint a másik, így másfél órával a szülésfelkészítő tanfolyam kezdete után érkeztem a tett helyszínére. Már vége volt. Letörtem, mint a bili füle, mert nagyon készültem rá, de a nővérke (szülésznő?) megnyugtatott, hogy nem maradtam le semmiről. Jövő héten már az új(onnan megtudott) időpontban megyek.
Pénteken aztán újra jelenésem volt a kórházban. Eljött a rettegett cukorterheléses vérvétel ideje. Hogy ez a lötty milyen rossz! Túl lehet élni, de valami borzalom. Kg-nyi citrommal is olyan édes, hogy marja a torkom. Készültünk könyvvel, hogy valahogy kibírjuk a várakozás 2 óráját (Péter is elkísért), végül ki sem nyitottuk. Arra futotta az erőnkből, hogy lenyomtunk néhány parti backgammont az iPhone-on. Főleg nálam bukott meg a dolog, nem tudtam koncentrálni az aligalvásos éjszaka, a korai kelés, a vérvétel és a cukros létől eltekintve üres gyomor miatt. Szerencsére az orvos éppen bent járt, így időtöltés céljából megmutatta a szülőszobát és az osztályt. Előtte biztosítékot kértem, hogy nem fogja megzavarni a szülőszoba a nyugalmamat, mert nem szerettem volna újra kezdeni a cukorterheléses vizsgálatot. :) Miután megnyugtatott, hogy erről szó sincs, bemerészkedtünk. A szülőágy láttán elfogott a pánik, de miután nincs visszaút, igyekszem vele megbarátkozni. Levezetésként megnéztük az osztályt, egy üres szobába is bementünk. Na, az jobban tetszett. Barátkozom a gondolattal, hogy 3-4 napot fogok ott eltölteni egy babával, akinek a sorsa jó néhány évig az én kezemben lesz. Ijesztő ám ez!
Közben igyekszünk órákat, félórákat elcsípni a festésre. A siker viszonylagos. Nehezen haladunk, mert tele van a lakás dobozzal, de igyekszünk. A hálószobán kívül (az majd később) mindenhova megvan a festék, húztunk próbacsíkokat a falra, megállapítottuk, hogy jó lesz. Elkezdtünk glettelni, ahol kell. Nem tudom, hogy képzelem a többesszám használatát, mivel ebben én nem vettem részt. Szóval, Péter elkezdett glettelni, mert néhány helyen megrepedt a fal a mozgás miatt. Sajnos, szükségünk lesz némi fehér festékre, mert ott is volt hiba, ahol fehéren hagyjuk a falat (plafon alatti sáv). Erre még ki kell találni a módszert, mindenesetre ott elkezdjük a festést, ahol nincs baj a fallal, különben sosem végzünk. Lassan itt a november. Nem tudni, meddig tudok hatékonyan részt venni a dologban.
Akaratlanul is eszembe jutnak a húgomék, akik elhagyják a fészküket, hogy egy ideig máshol verjenek tanyát, mialatt mi a színekkel szórakozunk...
A nagy vagy a kicsi szülőszobát láttad? Én egyszer ctg-n ültem, miközben vki épp szült, borzasztó volt hallgatni. :D Aztán megszületett a baba, mindenki rohangált én meg majdnem elhánytam magam. :)
VálaszTörlésAzért irigykedem a kórházi látogatás miatt, olyan jó nosztalgikusan gondolok vissza...
én a szülőszobák látogatásakor akkor gondolkoztam el, mikor a doki azt mondta: itt fogom megvizsgálni. körülnéztem, hogy tuti nekem szólt-e. az osztályt képtelen voltam megnézni. hülye hormonok. meghallottam a kisbabák sírását és teljesen elérzékenyültem (igen, én :D), mikor arra gondoltam, nemsokára az én kisbabám is itt lesz. adni kellett a keményet, ezért inkább oda nem mentünk be... :D
VálaszTörlésP.: mindkettőt. :) Meg császáros szobát, a kádat, az apukák öltözőjét, mindent, ami van. Úgysem tudom már magam meggondolni. :)))
VálaszTörlésMitzi: ugyan, én már feladtam, hogy kemény legyek. Az utóbbi kb. fél évben képes vagyok egy szép virág láttán is elsírni magam. :)
amúgy én remekül hozzászoktam a két szülőszobához később, mert két hétig minden nap ott evett a fene a ctg-n... :) hol a kicsiben, hol a nagyban feküdtem a szülőágyon... mondjuk épp a császáros szobát nem láttam. :-o az milyen? a műtő? :) mert akkor mégis láttam.
VálaszTörlésválasztottál szülésznőt?
Szerintem a műtő lesz az, mert más volt, csak nem tudom a pontos nevét. Nem gyúrok rá. :))
VálaszTörlésSzülésznőt nem választottam, nem is tervezem. Azt sem tudtam, hogy szokás. Arról már hallottam, hogy bábát szerez az ember, de eddig úgy gondoltam, hogy a beosztott szülésznő ficcen be a szülésre, és kész.
A műtővel szemben van egy mini beugró is, ott is van egy ctg, nálam az ilyen "előkészítő" volt, de lehet ha épp nincs sok szülés oda viszik vissza a császárosokat egy kicsit... No mindegy.
VálaszTörlésÉn hallani sem akartam szülésznőkről, csak úgy tudtam, mindenki "választ" egyet, tulképp akivel a doki leginkább szeret együtt dolgozni. Mondjuk én tényleg nem vagyok mérvadó a kérdésben.
Ennyire részletesen nem emlékszem. :) Majd január után elmesélem, mit láttam. :D
VálaszTörlésÉn még nem hallottam, hogy valaki szülésznőt választott volna, de nem is nagyon érdeklődtem ez ügyben. Szerintem ez lesz a legkisebb gondom, ha odakerülök. :)
engem császár után a kék szobába vittek vissza. tudjátok, ahol a franciaágy van. :) akkor épp nem volt senki csak én. (én ott is kezdtem)
VálaszTörlésszerintem itt nem igazán kell szülésznőt választani. a 42. hétig én is elég sokukkal találkoztam, és úgy voltam vele, hogy bármelyik jó lesz :D mondjuk végül Anitát kaptam és örülök nagyon. (állítólag Franciska is nagyon jó :D:D:D:D)
Emlékszem a franciaágyra. Főleg, mert Péternek az tetszett a legjobban. :) Meg is jegyezte, milyen kifinomult módszereik vannak arra, hogy minél több gyerek szülessen náluk... :)))) Férfiak. :D
VálaszTörlésNekem is megfelelne Anita, a többit csak villanásnyi időre láttam.