Kevés dologtól forr fel jobban az agyvizem, mint amikor valaki a jelenlétemben neveli a gyerekem, vagy tesz a nevelésére vonatkozó javaslatot. Csak tetézi a dolgot, ha az adott személynek nincs gyereke. A partvonalról tét nélkül könnyű okosnak lenni. Tudom, ezt már számtalanszor leírták mások, nem vagyok egyedül. Az emberek nagy többségének elborul tőle az agya, mégsem fogynak az okoskodók. A baj az, hogy általában olyanok mondják, akiket nem akar az ember megbántani, mert alapvetően jóban vannak. Ez a baj ezzel. Ők megbánthatnak, beszólhatnak, bírálhatnak, okoskodhatnak, de én vagyok a bunkó, ha visszaszólok. Ha olyan a szituáció meg is teszem, de legutóbb nem tettem. Azt hiszem, az fogott vissza, hogy többen voltunk, és nem akartam jelenetet.
Minden rosszindulat nélkül kívánok az okoskodóknak nehezen kezelhető gyereket, mert akkor megtudják, hogy Gergő mennyire nem az, hanem csak egy kétéves, annak minden szépségével és nehézségével együtt.
Ha rosszindulatú vagyok, akkor egyáltalán nem kívánok nekik gyereket. A gyerek érdekében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése