Annyi minden történt mostanában, olyan gyorsan pörögnek a napok, hogy esélyem sincs mindent feljegyezni. Van az a szabály nálunk, hogy ha Gergő ébren van, nincs laptop és iPhone. Reggel gyorsan ránézek az e-mailekre (válaszolás esélytelen), aztán kikapcsolom a gépet. A délutáni alvás alatt visszakapcsolom, de válaszolni meg hosszabb lélegzetvételű dolgokat írni nem tudok, mert közben szaladgálok a lakásban, teszem a dolgom. Ébredéskor ott hagyom abba, ahol éppen tartok, és újra kikapcsolom. Legközelebb akkor látok monitort, amikor Gergő végre elkezdi az éjszakai pihenést, ami mostanában nem ritkán 11 óra körül van. Ilyenkor már nem rohangálok, de befigyel a tévé is, meg aztán olyan matt az agyam, hogy képtelen vagyok gondolkozni.
Úgy hangozhat, mintha a laptop körül forogna a világom, mintha remegnék a bekapcsolásért, pedig nagyon nem. Pár hete új napirendet vezettem be, azaz újjal próbálkozom. Nem tudom, meddig bírom, mert főképp az estéimet érinti, de muszáj valamit kitalálni. Rászoktam arra, hogy este főzök (legalábbis előkészülök), miután Gergő elaludt, hogy a délelőttök szabadok lehessenek, de ebéd is legyen. Baromi nehéz éjszaka azzal foglalkozni, hogy mi legyen a másnapi ebéd. (Mondjuk, most pont nem foglalkoztam vele, mert vendégeik voltak este, úgyhogy lesz majd tepsis krumpli, az gyorsan megvan, és amíg sül, játszhatunk.)
Nagyjából így néz ki egy nap:
7 óra körül ébredés. Péter és Gergő elkezdi a napot a nappaliban és/vagy a gyerekszobában, én kapok egy kis időt az éjszakai műszak miatti alváskiesés bepótolására. Esélytelen, de a semminél jobb.
8-9 óra körül reggelizünk. Ahogy kijön. Nem kapkodunk. Főleg, ha Péter itthonról dolgozik. (És általában úgy van.)
10 órára mindenki elkészül. Péter elvonul dolgozni, mi pedig lemegyünk a játszótérre (amíg nem fagyunk oda, de talán még akkor is, mert kell). Szerda délelőttönként a játszóteret lecseréljük a Kerekítőre.
Dél körül ebéd.
Ebéd után kezdődik a rövidebb-hosszabb improvizációs játék, amit mi altatásnak hívunk. Jó esetben egyetlen tankolással egybekötött gyors elalvás. Rosszabb esetben valamelyik hosszabb mesefilm dvd-n való megtekintése közbeni, tankolásokkal tarkított elalvás. Legrosszabb esetben több hosszabb rajzfilm dvd-n való megtekintése, tankolás, játék és egyéb finomság utáni nemalvás. Az utóbbi kegyetlen, mert esik-kel, kezelhetetlen, fáradt, de képtelen elaludni.
Délután: ha gyorsan elalszik, akkor egészen normális időben ébred, akár egy újabb játszótér vagy játszóház bejátszhat. Ha a hosszabb elalvást választja, ezáltal később ébred, akkor jöhet a komolyabb pörgetés: IKEA vagy nagyobb bevásárlás, ahol jól elfárad, mert tolhatja a kosarat. Ha képtelen elaludni, akkor egy idő múlva feladom, és felkészülök a korai esti elalvásra. Ilyenkor általában valahol kidől (kanapén, ölben, ágyán), és kb. ugyanúgy alakul az éjszaka, mint általában.
Akárhogy alakult a délután, este 11 körül már legtöbbször alszik. Amikor először fordult elő, hogy 10-kor még nem aludt, kétségbeestem. Már nem tudom, mennyi ideje tolta ki az elalvást, de már nem tudom magam felhúzni. Új lélektani határt állítottam fel: ha éjfél előtt elalszik, boldog vagyok. Eddig ez még mindig sikerült. Tudom, óvoda meg minden, akkor majd korábban kell ébredni, nem lehet sokáig fent maradni, de az még messze van. Addig még bármi lehet.
Éjszaka általában egyszer ébred 2-3-4 óra körül. Tankol (gyorsan vagy hosszan... inkább az utóbbi), és alszik tovább. Mostanában rászokott arra, hogy hajnalban nem kiabál, hanem nemes egyszerűséggel átjön hozzánk a két becsukott ajtón keresztül (igen, profi módon bánik a kilinccsel), befekszik közénk, tankol, elalszik. Ha Péter nem horkolna, mint egy medve, egészen idilli hajnalaink és reggeleink lennének, de mivel horkol, kénytelen vagyok átcuccolni Gergő ágyára. Tudom, Tajgetosz, de képtelen vagyok a horkolástól aludni, és ha köztünk van Gergő, nem bökdösöm Pétert a horkolás abbahagyása (vagy legalább a felfüggesztése) érdekében, nehogy felébresszem Gergőt. Ha valaki tud a kispárna fejre szorítása, orr befogása stb. módszereknél hatásosabb és hosszabb távú megoldást horkolásra, kérem, árulja el! :)
Szét vagyok esve. Elfelejtek dolgokat, ezért mindent felírok, de elhagyom a cetlit vagy nem jut időm a dologra. Borzasztó ez, de próbálok nem azzal foglalkozni, amit csinálnom KELLENE, hanem azzal, ami FONTOS. Ami NEKEM/NEKÜNK fontos. A szövegláda fedele kipattant, és csak alvásidőben csukódik vissza. A legtöbbet használt szó mostanában a dízelmozdony, ami Gergő nyelvén kb. úgy hangzik, hogy dízelnyoszdosz. Utazás közben folyamatosan mondja, amit lát. Elsősorban a közlekedési eszközök (busz, villamos-vitati) és az autók, azoknak is a márkája érdekes. Hozzáteszi, hogy kinek van olyan autója. Tele van Budapest Fordbandi, Suzukimama és Opelapa márkákkal. :)
Ma 23 hónapos. 1 hónap múlva 2 éves lesz. Durva, ahogy telik az idő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése