Sűrű

Azt hiszem, picit túlvállaltam magam. :) Az igaz, hogy én biztattam a húgom sógornőjét, hogy jöjjenek hozzánk bátran aludni, ha útban Németország felé (ahol a férje dolgozik) megpihennének, és örülök is, hogy tényleg jönnek, de azt gondoltam, több időm lesz a felkészülésre. Ráadásul nem is csak megpihennek, hanem eltöltenek 2 napot Budapesten, és nálunk lesz a szállás. Alapvetően örülök, hogy komolyan veszik a felajánlást, csak riasztóan kevés az idő.

Már éppen elterveztem, hogy hétvégén délutánonként elküldöm a fiúkat játszótérre, és kipofozom a lakást, amikor felhívott a húgom, hogy arra gondoltak, hétvégén nálunk tartanák a családegyesítéses hétvégét (Miskolcon van betanuláson 6 hétig, a család meg Kaposváron). Huh... Alapvetően nagyon örülök neki, hogy ők is beváltották az ígéretüket, és annak is, hogy egy pillanatig sem volt kérdés, hogy jönnek, csak még azt nem tudom, hogy' fogom fogadóképessé tenni a lakást a húgom sógornője és családja érkezésére. 11 és 8 éves gyerekkel jönnek, úgyhogy nekik is rendes fekhely kell paplannal, párnával (ez utóbbival nem állunk jól), nem alhatnak már a szülők között. Ilyenkor jön jól, hogy a nappaliban kihúzható az egyik kanapé. :)

Amióta tudom, hogy jönnek (kb. szerdán beszéltem a sógornővel, a húgommal meg tegnap), olyan szemmel nézem a lakást, hogy mi az, amit feltétlenül szükséges elpakolni. Az az igazság, hogy amíg nem jutunk oda a tanfolyammal, nem akarok semmit rendezkedni, anélkül viszont nem igazán fogadóképes a lakás. Ilyen szempontból nem a legjobb időben jött ez a tanfolyam, de nem bírtam kihagyni, annyira pont akkor találtam rá, amikor -tudatosan vagy tudat alatt- ilyet kerestem, és nem bántam meg.

Jó lesz ez, csak éljem túl a hétvégét meg a jövő hét elején. :)