Szeretem a novembert. Megpróbálom összeszedni, miért. :)
Szeretem a novemberi tájat. A színes leveleket, amik éppen csak leestek a fákról, de még nem száradtak el. Tetszik, ahogy utoljára beöltözik a természet, mielőtt elmenne téli álmot aludni.
Novemberben már biztosan nem lesz 30°C. Szeretem a vénasszonyok nyarát, jólesik az őszbe visszatérő nyár, de eljön az a pont, amikor már fárasztó váltogatni a kabátokat. El lehet tenni a nyári holmikat, az átmeneti kabátot és jöhet a télikabát, a vastag zokni, a sapka, sál, kesztyű. :)
Bátran lehet sütni-főzni, nem lesz dögmeleg a konyhában (és ezáltal az egész lakásban). Nem azt mondom, hogy mostanában ki sem lehet robbantani a konyhából, mert ez nem volna igaz, de az tény, hogy szívesebben kapcsolom be a sütőt.
Eljött a krémlevesek ideje. Nyáron is finom, de a hűvösebb időben sokkal jobban esik a sűrű krémleves. A család kedvence az édesburgonya, ebből Gergő pislogás nélkül megeszik egy nagy tányérral, de az is előfordult, hogy kért még. Ugyanez nem mondható el a sütőtökről. Azt kiköpi...
Van bőven ünnepelnivaló: születésnap, névnapok, házassági évforduló. Sajnos, nem túl gyakran tud összejönni a család, de ilyenkor sikerül összehozni.
Elkezdődik a karácsonyi készülődés. Fát még ugyan nem veszünk; mindig az utolsó napokban vesszük meg, hogy sokáig szép maradjon (nem hiszek a földlabdás megoldásban, mert nem értek hozzá, nálunk csak meghalna, ezeket a fákat viszont pont ezért ültették).
Nyitnak az adventi vásárok. A bécsi konkrétan holnap. Megyünk is. :) Még sosem voltam, és úgy gondoltuk, gyerekkel a lehető legkorábban megyünk, hogy ne legyenek annyira sokan, mint esetleg decemberben. Kapunyitásra ott leszünk. Vagy kicsit később. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése