Sok helyen szóba kerül, hogy minek foglalkozunk egyáltalán Halloween témakörével, mert nálunk ennek nincs hagyománya, ez is csak egy amerikai ünnep majmolása, nincs semmi értelme. Több pontban nem értek ezzel egyet. Egyrészt nem amerikai ünnep, ők is csak átvették. (OK, a töklámpás náluk jelent meg a marharépa helyett.) Ez egy kelta ünnep, a beöltözésnek pedig oka van. Az igaz, hogy ijesztő jelmezeknek van értelme, pl. a katicabogárnak vagy a hercegnőnek nem sok. :) Másrészt szerintem senkinek semmi köze hozzá, hogy ki milyen ünnepet tart meg és miért. Nekem pl. azután épült be a többi közé, hogy volt szerencsém Írországban látni, milyen is egy igazi Halloween.
Már 4 éve hazajöttem, de azóta valamilyen formában mindig megtartom/megtartjuk. Első évben csak egy kerámia töklámpást szereztem be. Következő évben szerveztünk egy jelmezes bulit nálunk. Péter hajléktalannak öltözött (metropol újsággal, IKEA egerekkel a ruháján), én pedig alternatív boszorkánynak. Azért alternatív, mert csak egy kockás lebernyegruha jött rám, ami valamennyire megfelelt a boszorkányos stílusnak, de volt fekete harisnyám és jól összekócoltam a hajam. :) Legközelebb nem nálunk volt. Akkor megint boszorkány lettem, de már belefértem a hosszú, loncsos aljú fekete ruhámba. Péter szerelőnek öltözött, Gergő pedig jófiúnak. :) Tavaly megint nálunk volt a buli, mert senki sem vállalta. Azaz úgy történt, hogy megkérdeztem, lesz-e, erre azt a választ kaptam, azaz egy visszakérdezést, hogy van-e event. Lett. Levedlettem boszorkányságomat és fekete macska lettem. Leginkább azért, mert ahhoz nem kellett különösebb jelmez, fekete nadrág-fekete felső, szemceruza cicabajuszhoz és macskaszemekhez, fülek copfból. Péter vérnyúl lett, Gergő pedig cukorkakérő kisfiú, illetve végigpróbálta a jelmezeket.
Idén megint nem nálunk volt. Konkrétan közöltem, hogy jó lenne, ha idén nem nekünk kellene a helyet adni. Szerencsére volt jelentkező, a végén kettő is. Ismét macska lettem annyi változással, hogy a macskabajszot rendes arcfestékkel rajzoltam és a füleimet csattal rögzítettem a hajamhoz. Gergő először kijelentette, hogy szellem lesz. Elkezdtem keresni neki jelmezt, de mire majdnem megszereztem, változtatott és szörnyeteg akart lenni. Látott egy zombi alakú cukorkát, azt hívja szörnyetegnek. Kapott zöld arcfestéket (vékonyan) és feketével varratokat. Péter kutya lett. Nem annyira ijesztő, de Gergő ezt választotta neki. Kockás ing, némi arcfestés és készen is volt.
Főztem sütőtök krémlevest (mérsékelt volt a siker, még van a hűtőben) és mascarpone alapú ehető temetőt. Az utóbbi jobban bejött. :)
Rajtunk kívül még egy család öltözött be, azaz a szülők, mert a 3 hónapos baba passzív résztvevő volt. Ja, meg később érkezett egy elefánt...
Éjfélig maradtunk. Az elején Gergő pörgött, mindenkit foglalkoztatott, aztán valahogy elintézte, hogy a házigazda elindítsa neki Thomast a youtube-on. Akkor jöttünk el, amikor jelezte, hogy megunta. Ez egyébként -többek között- egy teszt volt, hogy miként viszonyul egy gyerekbarát szilveszteri bulihoz. (Páréves koromtól már részt vettem az emeletesen házban a nagy közös szilveszteri bulikon.) Jól. :)
Másnap sokáig aludt, ahogy mi is. Kényelmesen eltöltöttük a délelőttőt. Úgy volt, hogy ebéd után elindulunk Gödre a temetőbe, aztán benézünk Péter apujához, onnan tovább Szadára baráti látogatásra, de Péter apujának programja volt, úgyhogy a temetőzést áttettük hétvégére, és a szadai útra koncentráltunk. Gergő kb. 20 percet aludt az úton, amikor odaértünk, felébredt. A nagy hancúr után (6 héttel fiatalabb a kisfiú) 8 körül indultunk el. Azt hittük, sima úgy lesz, mert elalszik az úton, betesszük az ágyba, alszik hajnalig. Hát, nem. Újpest magasságában ugyan elaludt, de hazaérve felébredt, közölte, hogy éhes, tojást kér. Megsütöttem a tükörtojást, amit a legnagyobb meglepetésemre megevett, majd rákért még két virslit. Időben kicsit eltolva, de a szokásos menetben folytattuk az estét, gyorsan elaludt.
Ma jó nagyot alszik délután. Lassan sötétedik. Jó lenne elindulni, mert nem szeretném holnapra hagyni a gyertyagyújtást. Nem kedvenc ünnepem, de nem szeretném kihagyni. Szerencsére éppen csak be kell lépni a temető kapuján. A nagy bóklászásokat, a sírok közötti szlalomozást, a sírkövek feliratának silabizálását kiskoromban sem szerettem, ez nem változott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése