Fontos dolgok

Aki régen olvas, emlékezhet arra az esetre, amikor egy háromgyerekes apuka beszólt meg kiosztott gyerekneveléssel kapcsolatban. Most pörgettem a facebookot és belefutottam néhány képükbe, ahol a legkisebb, Gergővel majdnem napra pontosan egyidős kislányuk úszkál egy rózsaszín úszógumival a fullextrás, lefedett kerti úszómedencéjükben. A kép alatti kommentekben kifejtik, hogy milyen jó dolguk is van ezeknek a gyerekeknek, milyen jó gyerekkoruk van.

Nézem a képet, hozzáteszem azokat, amiket velük kapcsolatban tapasztaltunk (mostanában nem találkozunk), és azon gondolkozom, mitől is van jó gyerekkora egy gyereknek. Szerintem nem attól, hogy van medence a kertben. Persze, jó dolog, de nem attól lesz boldog a gyerekkora és nem azzal adunk nekik a legtöbbet.

Többet adunk, ha nem szuper cuccokkal pakoljuk tele a lakást, a házat és a kertet, hanem vele vagyunk, odafigyelünk rá, lehetőségünk szerint a legjobbat adjuk neki. Akkor is, ha ezzel le kell mondanunk olyan dolgokról, amik fontosnak tűnnek, de igazán nem azok.

Nincs medencénk, de még kertünk sincs. Utóbbiért mondjuk odaadnám a fél karom ilyenkor nyáron (na, jó, nem, de megfontolnám), de túlélem, ha -most még- nincs.

Nincs szuper autónk, hanem egy 18 éves Corsával járunk, ami műszakilag rendben van. Egyetlen gond vele, hogy nem túl nagy, de csak emiatt nem cseréljük le, mert vannak fontosabb dolgok. Majd eljön ennek is az ideje.

Nincs még rendesen berendezve a lakás. Van bútor, de a legtöbb örökölt. Azon igyekszem, hogy legalább azok legyenek egy helyiségben, amik valamennyire össszeillenek. Nem tökéletes, de ez van. Ha nincs más megoldás, festek, díszítek, de nem cseréljük le. Most nem.

Nem vásároljuk magunkat halálra mindenféle szezonálisan divatos ruhából. Nem járunk szakadt cuccokban, azaz igyekszünk, de az sem mondható el rólunk, hogy a legújabb divat szerint öltözködnénk. Mondjuk, ez engem nem is érdekel. Gergőnek veszük ruhákat, neki kell, de magunkak csak akkor, ha nagyon muszáj.

Nem veszünk fölösleges élemiszereket. Ennek egyik oka az, hogy nincs hol tárolni, de arra is jó, hogy nem halmozunk fel mindenfélét csak azért, hogy legyen, mert akciós, aztán meg kidobjuk, mert nem tudtuk elfogyasztani a lejárati idő előtt.

Csak akkor parkolunk fizetős helyen, ha nagyon muszáj. Eleinte idegesített, hogy Péter képes 10-15 percet gyalogolni csak azért, hogy ne kelljen fizetni a parkolásért, de már megszoktam, elfogadtam és beláttam, hogy alapvetően igaza van.

Az így megspórolt pénzből tudunk Gergőnek olyan játékot venni, amilyet ő szeretne (és nem olyat, amilyet mi). Így tudtunk elmenni az európai útra (majd írok róla), ezért tudjuk kifizetni az óvodát. És ezért van az is, hogy van lehetőségem pörögni azon, amivel foglalkozni szeretnék, és nem kell beülöm az első irodába, ami szembejön. Nem mondják (már nem), de biztosan mindenki hercegnőnek gondol, amiért az óvodás gyerekem mellett nem mentem még vissza dolgozni. Biztosan azt gondolják, itthon lógatom a lábam. Nagyon nem. Azon vagyok, hogy kialakítsam magamnak azt a munkát, amivel tudok némi pénzt dobni a közösbe, de nem vagyok bezárva órákra egy munkahelyre akkor is, ha éppen nincs konkrét munka. A nem munkával töltött időt Gergővel szeretném tölteni. Ezt próbálom elérni, ami elismerem, hogy kívülről úgy tűnhet, hogy egész nap püfölöm a gépet. Igen, Püfölöm. Miért, más nem?