Van, aki panaszkodik, van, aki csendben tűr, és van olyan, aki azon panaszkodik, hogy az embereknek semmi sem jó, mert amikor hideg van, melegért rimánkodnak, amikor itt a meleg, akkor enyhülést kérnek. A panaszkodás valóban nem segít, de basszus, az azért nem normális, hogy szinte tavasz nélkül jön a kánikula. Alapból nem bírom a nyarat, 25°C fölött már el akarok pusztulni, úgyhogy ez az állapot már kezd elviselhetetlen lenni. Tudom, télen is beálltam a siratókórusba, de azt azért jobban túl lehet élni. Akkor igazán a havat hiányoltam.
A metróról szinte teljesen leszoktam. Nem is tudom, mikor ültem rajta utoljára. Azt hiszem, a legutóbbi piacozás alkalmával, mert oda mindig azzal megyek, és azzal is jövök vissza. A 4-es metró ott tesz le a piac sarkán (Fehérvári úti piacra járok, nem érdekel, hogy a Lehel csarnok szinte a szánkban van). A 4-es metróval nincs is baj (ha attól eltekintek, hogy elég rondák és élettelenek a megállók); elég tiszta, légkondis, nem tapasztaltam eddig tömegnyomort rajta, az ajtó sem próbált még kinyírni. A gond a kékmetróval van, azaz a 3-assal. Tragédia. Még nem került sor a felújításra. Koszos, büdös, no légkondi, tömegnyomor, unott arcok. Ezt a jelenséget próbálom megfejteni. Olyan, mintha a metró(kocsik) tisztasága egyenes arányban állna a rajta utazók hangulatemelkedésével. Nyilván van benne valami, mindenesetre a 4-es metrón (vagy akár 2-esen, de azon még ritkábban vagyok fellelhető) vidámabb az élet. (Ha a vidámság és a metrózás egyáltalán említhető ugyanazon lapon.)
Metró helyett busszal járok. Nem patyolattiszta, nem is várom el és nem azért járok vele. Nem is gyorsabb, sőt. Hamarabb kell elindulnom itthonról, hogy ugyanakkor érjek az óvodába délután, mintha metróva mennék, de ezt választom. Több oka van. Nem kell lemennem a föld alá, ami nálam alapból pluszpont. Van ablaka, lehet nézelődni, ami még akkot is sokkal jobb a metróban egymást vizslató bamba arcoknál, ha a 13. kerület szűk utcácskáiban nem sok kilátás van. Szellősen vannak rajta az utasok, ritán van olyan, hogy végig állnom kell, vagy egyáltalán állnom kell. OK, Gergőnek mindig ad valaki helyet, és akkor az ölembe veszem, hogy ne foglaljak állóhelyet, de általában akkor is le tudok ülni, ha egyedül vagyok.
Azt hiszem, több érv nem is kell. Az csak adalék, hogy elég jól megtanultam az újlipótvárosi utcák egymáshoz képesti elhelyezkedését. Eddig csak azt tudtam, hogy kb. ott vannak, de már majdnem mindegyik megy, hogy mivel párhuzamos vagy éppen merőleges. :)
Péter kapacitál, hogy ha úgyis van bérletem, jöjjünk haza egyszer-egyszer hajóval a Jászai Mari tértől. Húzódozom, mert a hajókkal nagyon nem vagyok jóban. Tavasszal egyszer voltunk, akkor jól megszívattam magunkat, mert csak akkor derült ki, hogy nem áll meg a Népfürdő utca (Árpád-híd) megállónál, amikor már elindultunk. Konkrétan nem is ment a Jászaitól északra. Azóta kicsit óvatosan állok a hajókázáshoz. Most gyorsan megnéztem, a bkk honlapja szerint mindegyik hajó megáll nálunk, úgyhogy talán ma megpróbáljuk. Nagyon talán. Ha Gergő nagyon szeretné. :)
A nyár beálltával belémhasított, hogy most azonnal, de rögtön szeretnék családi házba költözni, de nem olyan egyszerű ez. Lenne ugyan lehetőség, de nincs rá pénzünk, hogy úgy ki- és átalakítsuk, ahogy az nekünk jó. Jelen állapotban viszont nem tudunk ott élni. Tudom, elégedjünk meg azzal, ami van. Megelégszünk. Egyelőre a nagy erkéllyel. :) Ma vagy legkésőbb szombaton felfújjuk a több éve kitűnően szolgáló medencét. Itt a nyár. Már csak lángos kellene, de nincs az az isten, amiért nekiállok az alapból 40°C-os konyhában sütni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése