Az interjú

Kicsit megint úgy érzem, hogy magamnak írogatok, de hátha érdekel valakit, hogy is néz ki egy interjú a Cég közfoglalkoztatási programjában.

9 órára szólt a behívó. Mivel a reggel nem indult könnyen (ma sem), és különben is csak nagyjából tudtam, hova kell menni, abban maradtunk, hogy Péter elvisz minket az óvodába, ott bekísérem Gergőt, onnan pedig tovább a Céghez. Azért is tűnt jó ötletnek ez a megoldás, mert bizonytalan voltam a helyszínt illetően. Persze, OK, ott van a Nemzeti Múzeum mögött, de az kicsit aggasztott, hogy a munkaügyi központ által kiállított meghívón VII. kerület volt, az útvonalterv viszont kizárólag a VIII. kerületben talált ilyen címet, és Péter is állította, hogy a Pollack Mihály tér a VIII. kerületben van. Én is tudom, hogy az az épület, amire gondolok, ott van, de a behívó elbizonytalanított. Végül ott volt, ahol gondoltam és a VIII. kerületben. Ha visszamegyek a munkaügyi központba, azt azért jelzem nekik, hogy ne adjanak már téves információt, mert akinek nem evidens, hol van a Cég (én), eltévedhet.

Sokan álltak az épület előtt. Nem erre számítottam. Azt hittem, kulturáltabb formában oldják meg, és a recepcióról egy váróterembe irányítanak, de helyette egy oldalsó épület ELÉ küldtek. Szellősen álltak az emberek, senki sem szólt senkihez, csak két pasi beszélgetett fennhangon, akikről később kiderült, hogy már vettek részt ebben a programban korábban, visszatérő dolgozók, ismerik egymást.

9 óra után pár perccel bebocsájtást nyertünk az épületbe. Régi, szépen karbantartott. A kapualjból balra nyíló ajtón mentünk be, lépcsőn fel, ajtón be, aztán megálltunk. A csapat eleje befért, a többiek (mi) az első teremben maradtak. A kétszárnyú ajtónak csak a fele volt kinyitva, nem láttunk be, nem tudtuk, miért nem férünk be, miért nem mennek beljebb. Nyújtogattam a nyakam, de semmi. Annyit láttam, hogy bement néhány ember. Azt gondoltam, őket máris behívták, de azt nem tudtam értelmezni, hogy miért egyszerre. Csoportos interjúra gondoltam, ami szerintem ebben az esetben nem lett volna jó, hiszen nem feltétlenül a csapatmunkáról szól ez az egész.

Ahogy beljebb kerültem, már láttam, miért nem fértünk be korábban. A bejutottak beálltak a sorba egy asztal elé, ahogy 4 db papírra fel kellett iratkozni, utána bemenni egy terembe. A székek úgy voltak elrendezve, mintha koncertre várnánk, csak színpad nem volt. Miután mindenki feliratkozott, vártunk. Síri csendben. Volt, aki olvasott, volt, aki csak nézelődött vagy csak bámult maga elé. Csak a két pasi beszélgetett, ők viszont fennhangon.

9.20 - Nem történik semmi. Kezdtem úgy érezni, hogy ez az első megmérettetés: ki adja fel. Végül 9.30 körül belépett egy nő és egy srác. Bemutatkoztak és nagyvonalakban vázolták a helyzetet. Több helyszín van, napi 8 óra, két műszak. A délelőttös reggel 6-tól délután 2-ig, a délutános délután 2-től este 10-ig. Nem tagadom, hogy sokkot kaptam, és azon gondolkoztam, hogy lehet kulturáltan nemet mondani, de éreztem, hogy az nem lenne jó pont sem a munkanélküli központban, sem otthon. Hallgattam a további információkat a bérezésről, a kétféle bérezésről, hogy ha megfelelő az érettségin felüli végzettség, akkor adhatják a magasabb bért (ami még mindig nevetségesen kevés szerintem, de ez van), de közben azon járt az agyam, hogy ez nem fog menni. Mindenesetre tollal, kézzel írtam gyorsan egy önéletrajzot (szerencsére ez még megy, a formátumra is ügyeltem :D), mert azt nem vittem; eszembe sem jutott, hogy kellene, sosem voltam még ilyen helyzetben, aztán sírva hívtam Pétert, hogy mi legyen. Ő is mondta, hogy gáz, de nyugtatgatott, hogy vállaljam el a délelőttöset, megoldjuk valahogy. Ha nem megy, akkor meg bármikor mondhatom, hogy nem kérem.

Csatlakoztam a többiekhez a nagy várakozásban. Elkezdték behívni az embereket a feliratkozós papírok alapján. Jó sokára kerültem be, közben összecimbiztem egy csepeli lánnyal, és azt is megszültem, hogy mégis a délutános műszak lenne nekem jó, mert így reggel el tudnám vinni Gergőt a szokásos módon, este Péter megoldja, hogy elmenjen érte, játszótér, vacsora, fürdés, aztán lehet, hogy hazaérek, mielőtt elalszik, hiszen nem gyakran alszik el este 11 előtt. Így a reggeli óvoda után lenne egy kis időm bármi másra, mielőtt elindulok. Jó lesz ez így. Szükségem van délelőttönként néhány szabadon eltöltött órára. Konkrétan a fodrászom csak óvodaidőben dolgozik, és általában délelőtt, és archiválás ide vagy oda, valahogy mégis ki kell nézni.

Csütörtökön értesítenek e-mailben, hogy felvételt nyertem-e. Ha igen, akkor hétfőn-kedden-szerdán-csütörtökön a Kunigunda utcába kell menni felvételre, betanulásra, üzemorvoshoz (azt  hiszem, ilyenen soha az életben nem voltam még, utálok orvoshoz járni), aztán péntektől a munkavégzés helyszínére, ami lehet nagyjából bármi, ami a rádióhoz tartozik.

Itt tartunk. A Cég épülete szép. Már ezért is érdemes volt elmenni az interjúra, mert másképp nem hiszem, hogy bejutottam volna...