Még azt sem tudom, egyáltalán felvesznek-e, nem tudok én semmit, de a dolognak van már negatív következménye. Pénteken hívtak telefonon, hétfő reggelig kellett eldöntenem, hogy megjelenek-e a munkaügyi központban a közvetítési papírért, úgyhogy nagyjából az egész hétvégénk baromi feszülten telt, mert én nagyon nem akartam ezt az egészet, Péter viszont erősködött, hogy jót tesz nekem, ha emberek közé kerülök (wtf?), de ez csak duma, mert biztos vagyok benne, hogy csak az villogott a szeme előtt, hogy dolgoznék valahol, amiért fizetést kapok (most azt hagyjuk, hogy ez nagyjából éhbér), nem pedig otthon teszem a dolgom és próbálok valamit kezdeni magammal. (Hát, így nem fogok egy ideig, az biztos.)
Gergő nem tudta nem észrevenni a feszültséget. Tudom, rosszul csináltuk, hogy nem a színfalak mögött rendeztük a konfliktusokat, de ez lehetetlen lett volna, ugyanis nem túlzok, ha azt mondom, minden második mondat erről szólt. Morogtunk, szurkálódtunk, beszóltunk. Vidám volt a hétvége, na...
Gergő ennek megfelelően hétvégén példátanul szófogadatlan volt, még most is tart. Hisztizik, ellenáll, akaratoskodik. Hétfőn picit bepisilt az óvodában, de tényleg csak egy nagyon picit figyelmetlenségből, tegnap viszont eláztatta a pizsamát a délutáni alváskor, mára virradóra pedig éjszaka is bepisilt, amit már nagyon régen nem csinált. Sejtem is, hogy mikor történt, mert hajnalban volt egy pár perc, amikor nagyon mozgolódott, kérdeztem is, hogy kell-e pisilni, de nemleges volt a válasz. Utólag bánom, de tényleg olyan régen nem pisil már be éjszaka.
Biztosan annak is köze van hozzá, hogy levette a beszélgetéseinkből, hogy valószínűleg nemsokára nem leszek itthon délután egy ideig. Ez az ő kis életében elég nagy változás. Kicsit dühös vagyok Péterre, amiért belehajszolt ebbe az egészbe, de túl kell tennem magam rajta, hogy Gergő ne azt lássa, hogy ez nekem rossz. Ha felvesznek, nekifutunk, aztán meglátjuk, megy-e. Ha nem, akkor meg visszamondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése