Jól van, hát, felvettek. Hazudnék, ha azt mondanám, valahol titkon nem reméltem, hogy elutasítanak, de azért csodálkoztam volna. Nem azért, mert el vagyok szállva magamtól, de az interjúra várakozás alatt azért sikerült felmérnem a konkurenciát. Anélkül, hogy bárkit megszólnék, csak annyit mondok, hogy nagyjából 4-5 embernek (velem együtt) rebbenhett meg a szeme, amikor kibökte a csaj a műszakokat az eligazításon. (Volt egy lány, aki szűk miniruhában és fekete magassarkúban jelent meg. Ő biztosan nálam is nagyobbat nézett, mert attól tartok, nem pont erre számított. Szerintem többe került a hacukája tetőtől talpig, mint a havi fizetés ebben a programban, és akkor nem azt mondom, hogy Prada cuccokban ficcent.)
Hétfőn Kunigunda útja. Orvosi vizsgálat, papírmunka, miegymás. Azzal mondjuk bajban leszek, hogy elvileg vinni kell az előző munkahelyen kapott kilépő papírokat, mert szerintem azok nekem nincsenek, de ha kaptam, akkor sem tudom, hogy a 7 év alatt hova tettem. Ja, vagyis... hoppá... anyu elvileg adott, hiszen utoljára nála dolgoztam. :)
Most, hogy pozitív választ kaptam, megint összeszorult gyomorral ülök. Ezen a héten elvileg tesztüzem volt itthon, hogy a délutánt hogy' oldják meg a fiúk egyedül, de eddig mindig kellettem. Ma azt teszteljük, el tud-e indulni Péter időben Vácról, hogy időben az óvodába érjen.
Ha elkezdem ezt az egész cécót jövő pénteken (csütörtökig betanulás), és minden délután összevesznek, mert az egyik fáradt, a másik meg türelmetlen, akkor hagyom a francba az egészet, mert ennyi pénzért (nem merem leírni) nem éri meg...
hajrá! :-)
VálaszTörlés