Holnap megyek az interjúra. Elég bizonytalan lehetett a hangom pénteken a telefonban, ha ma azzal fogadott a munkaügyi központban az ügyintéző srác, hogy "Mégis eljött...". Nem is értettem előszöt, vissza kellett kérdeznem, aztán már nem tudtam egy igennel elütni, muszáj volt kifejteni, hogy hétvégén átgondoltam blablabla.
Tulajdonképpen még most sem tudom, hogy fogom megoldani, de nem is igazán fogtam föl. Olyan, mintha valami párhuzamos valóságba kerültem volna, ami a megszokott életem mellett halad majd szeptembertől. Ha felvesznek. Mondjuk azért archiválónak csak el tudom magam adni... vagy nem. Ha nem, akkor meg nagyjából értelmetlen tovább próbálkozni.
Leginkább azon jár az agyam, hogy mikor fogok azzal foglalkozni, amit valójában szeretnék, mikor lesz időm azok előkészítésére? Éjszaka csíkszemmel? Hajnalban félálomban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése