Fekete nadrág projekt

Szorított az idő. Bár már 1 hete beszereztem a adventi naptárat Annanak, szinte érintetlenül várt a feladásra. A szinte szócska nem arra utal, hogy nem tudtam ellenállni a Boci csoki csábításának, és néhány ablak kinyitásakor Anna csak papírgalacsint talál, csupán egyik helyről a másikra pakoltam. Mivel adventi naptárról van szó, nem hátrány, ha december elsején már kinyithatja Anna az aznapra kijelölt ablakot.

Még szerdán találtam egy fekete nadrágot az Orsayban, de nem volt abban a méretben, ami nekem kellett volna. Itt álljunk meg egy megjegyzés erejéig! Dublinban ruhavásárlás közben gyorsan rájöttem, hogy nem én mentem össze, hanem más a méretezés. Kisebbek. Ezt jól megszoktam, és bevallom, tetszett, hogy életemben először a legkisebb méret simán jó volt rám.:) Szerdán először vonultam a próbafülkébe az általam kiválasztott darabokkal. Merészen olyan méreteket választottam, amiket Dublinban. Kíváncsiságból. Legnagyobb megdöbbenésemre kisebb kellett volna. Tudom, hogy nem én lettem kisebb, nem erre szeretném felhívni a figyelmet.:) Itt is kisebbek lettek a méretek. Nem mondom, hogy nem jó érzés kisebb méretet látni a ruháimon, de meg is ijeszt a dolog. Remélem, ha sikerül eltüntetnem magamról, amit szeretnék, ezek a ruhák akkor is jók lesznek!:)

Nos, mivel nem volt megfelelő méretű nadrág a Westendben, máshol meg nem találtam olyan szabásút, felkerült a listámra néhány üzletközpont meglátogatása, azokon belül a fent említett ruhabolt. A lista második helyén az Aréna Plaza állt. Egyrészt ott is van Orsay, másrészt nincs messze, harmadrészt még nem voltam ott és kíváncsi voltam. A reklám alapján 5 percre van a Keletitől. Az jó, nincs messze. Csütörtökön gondoltam egy merészet, és gyalog indultam el otthonról. Mit nekem a Rottenbiller utca? Nincs az a Keleti olyan messze! Tényleg nincs, és legalább felfedeztem néhány ígéretes boltot séta közben. Már csak emlékezni kell, mit láttam.:) Kiérve a Baross térre az első lépcsőn alámerülem az aluljáróba. Megbántam. Tudom, metróépítés meg minden, de azt nem gondoltam, hogy az alujáróban nem lehet ugyanúgy krosszozni, mint régen. Találtam egy rendkívül büdös részt (ha azt mondom, büdös, akkor az nagyon az, láttam már néhány kül- és belvárosi aluljárót), aminek nem volt más értelme, csak annyi, hogy átjutottam az út másik oldalára, amit egy zebra igénybevételével is elértem volna. Mindegy, irányba kerültem. Innen egy laza sétával meg is találtam a plázát, bár úgy emlékszem, többet sétáltam 5 percnél. Ja, hogy busszal 5 perc? A fene száll föl egy megálló miatt a buszra, miután háromszor annyit várt rá! Inkább elindultam. A séta alatt többször erőteljes lószag ütött fejbe, de mindent megmagyarázott az egyik utcatábla: Lóvásár utca. Ja, vagy úgy!:)

Nadrág szempontjából itt sem volt szerencsém, de egy másik boltban beleszerettem egy fekete szoknyába. Nem jött velem, mert első a nadrág, de talán visszamegyek érte a közeljövőben. Nadrág ide vagy oda, ha már ott voltam, kerestem egy papírboltot. Jól el volt dugva, de megtaláltam. Hatalmas pufis borítékkal a kezemben elindultam hazafelé. Újabb aluljárós kaland után úgy döntöttem, nem veszem a nyakamba a Rottenbiller utcát. A kevésbé vonzó Garay utcát választottam. Nem azért, mert nem tudtam ellenállni neki, hanem, mert onnan indul a troli, ami majdnem a házig visz. Ez nem hátrány, mivel már szívesen leültem volna.

Adventi naptár, boríték már megvolt, már csak fel kellett adni. Erre tegnap került sor. Tettem-vettem a lakásban (igen, szüttyögtem), és este 7 után indultam el a lakásból. Lutri volt, nem tudhattam, hogy a zárás előtt nem sokkal mindenki próbálja az utolsó pillanatban feladni a levelet, mint én, vagy már mindenki otthon van, és csak a hozzám hasonló szerencsétlenek járnak este a postára. Az utóbbi jött be. Lehet, máskor is ilyenkor fogok menni, ha éppen akkor arra járok. Mivel az idő szorított, mondtam a srácnak (igen, nem elég, hogy gyakorlatilag nem volt sor, még nem is egy középkorú nőt fogtam ki, hanem egy srácot;D), hogy gyorsan oda kellene érnie. Azt mondta, gyorsposta. Tőlem... Osztott, szorzott, méregetett és azt mondta, 10.000 Ft lenne. Feltételes módot használt, a mondatban benne volt, hogy nem javasolja. Igyekeztem nem sokkot kapni, vagy nem mutatni, és megkérdeztem, ha simán adnám föl, mikorra érne oda. Ha elsőbbségivel, akkor elvileg 3-5 munkanap. Az jó lesz. 1050 Ft sokkal barátságosabban hangzik. Remélem, tényleg odaér! Ha 30-ra odaér, vagy akár 1-re, az szuper. Addig van 6-7 munkanap. Ennek működnie kell.

Ha már arra jártam, beugrottam a Westendbe, hátha érkezett megfelelő méretű fekete nadrág. Sajnos, nem. Lesz még néhány köröm nadrág-ügyben, de nem adom föl.

Hazafelé felszálltam a villamosra. 4-es vagy 6-os volt, nem emlékszem, de mindegy is azon az 1 megállónyi távolságon, ameddig én igénybe vettem. Szándékosan írtam villamost és nem kombínót, mivel nem az volt. Amikor közelített, nem tűnt fel. Sárga, sárga. Amikor viszont be akartam lépni, akkor vettem észre, hogy valami nem stimmel. Lépcső volt előttem. Mi a fene? Visszahozták a régi villamosokat is? Oda kombínóval, vissza régi villamossal. Az élet apró csodái.:)

A végére pedig egy felhívás. Ha valaki tud olyan helyet Budapesten, ahol lehet korcsolyát éleztetni, ne tartsa magában! Korcsolyapartner is kerestetik. Mostanában több embertől is hallottam a korcsolyázásról, és rádöbbentem, hogy az én korcsolyám itt lapul az egyik szatyorban életlenül, elhagyatva, magányosan, én meg azt sem tudom, meg tudok-e még állni a jégen.:)