Keseregtem, hogy nem az a durva, hogy az ember betöltötte a 30-at (bőven...), hanem az, hogy a következő kerek a 40 lesz. Erre a múltkor azt a választ kaptam, hogy ez attól függ, hogy az ember hol tart, amikor betölti a 40-et. Ott tart-e, ahol tervezte. Ezzel egyet kellett értenem. Miután jól átgondoltam, egy rövid időre megnyugodtam, aztán elszomorodtam. Pont azért, amiért először megnyugodtam. Az igazság az, hogy álmaiban, terveimben, elképzeléseimben máshogy láttam magam 33 évesen. Mindegy, ez már így van, nem tudok visszamenni az időben. Őszintén szólva nem is biztos, hogy visszamennék. Minden élményemre szükségem van, a jókra és a rosszakra egyaránt.
Alapvetően nem is tudom, mit kesergek. Ha nem is tökéletes az életem, van egy csomó dolog, amiért hálás lehetek. Kezdjük talán azzal, hogy megértem a 33-at. Van, aki nem. Van hajam -ha nem is túl sok-, saját fogam, tudok járni, mozogni, nem szorulok segítségre a napi tevékenységeimben. Ezek alap dolgoknak tűnnek, de van, akinek nem azok. Van családom, barátaim, nem is akármilyenek. Van egy lakásom, ahova elvonulhatok, ha úgy akarom -még, ha most csak hétvégéken tehetem is meg-, de ha kimozdulni van kedvem, nem kell egyedül üldögélnem a parkban. Igyekszem ezekre a jó dolgokra koncentrálni, mert csak így megy a pozitív gondolkodás, amire viszont most nagy szükségem van.
álmok, vágyak elképzelések... ha úgynézzük, 15 évesen azt hittem, a 25 már sok, a 30 öreg, pedig... :)ugye, sweet 16? :P
VálaszTörléshogy másról már ne is beszéljek, aztán... na, ez zavaros, de szerintem te érted ;)
ui: az egyéb bölcsességektől ezúttal megkíméllek
Jöhetnek a bölcsességek, bírom.:)))
VálaszTörlés