Alvás fogzás idején

Gergő úgy áll az alváshoz, mint az okos lány: alszik is meg nem is. A mindennapi betevő alvást megszerzi magának, de ezt úgy teszi, hogy a körülötte élőknek (elsősorban nekem) nem sok szabadidőt hagy. Nem panaszkodom, csak mondom.

Az egész a fogzással kezdődött. Először csak napközben volt nyűgös, aztán egyre többször ébredt éjjel. A szeptember elejei salgótarjáni kényszerwellness idején vezette be, hogy miután századszorra ébredt és kért enni, hajnali 3-4 körül nem aludt vissza. Ilyenkor magam mellé vettem, mert nem volt jobb ötletem. Amikor hazajöttünk és újra külön szobában töltöttük az éjszakát, új szokást vezetett be. Nem kezdte ugyan a napot hajnali 3-kor, viszont olyan sokszor ébredt éjszaka (volt, hogy félóránként), hogy szinte semmit sem aludtam, mert alig ért párnát a fejem, jelzett a bébiőr. Tudom, hogy van a gyereknek apja is és nyugodtan kelhetne ő is néha, de szándékosan vállaltam az éjszakai menetet. Tervet szőttem, amiről már írtam, de akkor még egyszeri alkalomról volt szó. Azóta viszont rendszer lett belőle. Bevált. Gondoltam, megosztom, hátha valaki hasonló cipőben van. :)

A következőképpen alakulnak az estéink, éjszakáink és reggeleink (időpontot nem írok, mert nem mindig azonos időben történnek):

Péter hazajön a munkából, Gergő sikítva üdvözli. Úgy örül neki, mintha én egész nap kínoztam volna és végre szabadulhat az elnyomás alól. :D Ekkor örülnek egymásnak, amíg én előkészítem a kádat Gergő fogadására. Kiengedem a vizet, ezalatt Péter lehámozza Gergőről a ruhát. A fürdetés is Péter reszortja, én közben elrendezem a gyerekszobát. Fürdés után változó, hogy ki csomagolja be Gergő testét, de általában ezt is átadom Péternek, hiszen szinte csak ilyenkor tudnak együtt lenni. Ezután jön az altatás, ami értelemszerűen az én feladatom, hiszen még mindig a pótvacsorába alszik bele, én pedig nem bánom. Változó, hogy mennyi idő múlva alszik el. Az utóbbi 2 napban viszonylag könnyen, mert áttörtek a metszőfogai, amik eddig halálra kínozták. Éjfélig általában ébred legalább egyszer, aztán hajnalban is néhányszor. Ilyenkor én megyek. Amikor egyértelmű, hogy nem lesz visszaalvás, akkor átviszem a nagyágyba. Ilyenkor két verzió van: 1) a pasik maradnak a nagyágyon, én átköltözöm a gyerekszobában lévő ágyra, 2) bekuckózom a helyemre, a fiúk pedig kimennek a nappaliba mesét nézni. Ma az utóbbi történt. 4.30-kor. :) 7 körül találkoztunk ismét, amikor már muszáj volt felkelni, 8-ra ugyanis vízszünetet hirdettek a házban (erről később). Érdeklődtem, hogy mi történt a nappaliban. Voltak járókában töltött percek, közös mesenézés, majd a kisebb elaludt a nagyobb hasán. Így kerek a világ.

A metszőfogak kint vannak. Ahogy a húgom mondja: megvan a szotyizókészlet. Félek, hogy a java még hátravan, de egyszer minden fog kibújik. :)