Nem is tudom, hány hónapos volt Gergő, amikor ráugrottam a netre, hogy megtudjam, milyen tünetei vannak a szeparációs szorongásnak, miből lehet felismerni és mikor jön el. Nem találtam egységes leírást se a tünetekre, se a időre vonatkozóan, úgyhogy ejtettem a témát. Szinte el is felejtettem. Annyira, hogy már szenvedtem egy ideje, hogy nem tudom, mi baja a gyerekemnek, amikor rádöbbentem, hogy 8 hónapos. Nem arra döbbentem rá, hogy 8 hónapos, hanem inkább bevillant és elkezdett lüktetni a szemem előtt, folyamatosan váltakozott a 8 hónap és a szeparációs szorongás felirat. Pár napig figyeltem Gergőt, a reakcióit, végül felállítottam a diagnózist: a gyermekem elérkezett a szeparációs szorongás fázisába.
Mivel amikor kerestem, csak általános dolgokat találtam az extrém kötődésre vonatkozóan, konkrét dolgokat nem, leírom, Gergőnél hogy van. Aztán lehet cáfolni. :)
A szinte folyamatos nyűgösséget nem ennek a számlájára írom, hanem a fogzásnak, hiszen sokszor akkor is nyűgös, ha fogom. Az viszont új, hogy:
- amint kikerülök a látóteréből, szívettépően sírni kezd, ha van rá lehetősége, azonnal elkezd felém startolni, csak úgy csattognak a tenyerei a padlón. Amint beúszok a képbe vagy utolér, elapadnak a könnyei, sikongatva nevet;
- ha éjjel megébredt, eddig visszaaludt magától, csak akkor jelzett, ha megkordult a gyomra. Most viszont szinte sosem alszik vissza egyedül, azonnal szól. Van, hogy nem kér enni, annyi is elég, hogy kiveszem a kiságyból, leteszem a szobájában lévő ágyra, melléfekszem és/vagy simogatom a hátát/hasát;
- ha próbálok valamit csinálni itthon, ami nem kompatibilis azzal, hogy Gergő a karomban van, akkor mögém mászik, felkapaszkodik a nadrágomon, és kapaszkodik, kapaszkodik, közben panaszkodik. Nem könnyű félig lecsúszott/lehúzott nadrágban főzni, mosni vagy éppen felmosni. Utóbbi esetben konkrétan lehúzta rólam a nadrágot, mert elérte a derékrészét, ugyanis nem felmosófával meg ronggyal szoktam felmosni, hanem egy erre kifejlesztett törlőkendővel. Tudom, én vagyok a fogyasztói társadalom díszpéldánya...
Nem egyszerű egy nap, de megvan a maga bája. Sajnálom szegényt, mert mindenféle dolgokat kell megemésztenie, megszoknia, feldolgoznia, ráadásul a fogai is bántják, ugyanakkor imádom, ahogy a pihés fejét a vállamra hajtva szuszog. Valamelyik nap el is aludt a vállamon, ami nagyon tetszett. Idejét sem tudom, mikor aludt el utoljára a vállamon.
Azt nem tudom, minek a számlájára írjam, hogy újabban teljesen felborult az alvási minta. Vegyük csak ezt a hetet! Hétfőn háromszor is aludt, tegnap abszolút kimaradt a délutáni alvás, pedig elvittem sétálni is, ma szintén próbálta kihagyni a délutáni alvást, de kb. 1 órája legyőzte az álommanó. Nem tudom, mi lesz így este, de majd ő tudja.
Az utóbbi heteket tekintve egyre igazabbnak (van ilyen?) érzem azt a mondást, hogy ami nem öl meg, az megerősít. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése