Könyvek, blogok

Akármilyen kevés időm van, olvasásra mindig jut. Hol ezt, hol azt. Volt egy időszak, amikor párhuzamosan tudtam könyvet és blogokat olvasni, de az utóbbi időben nem megy. Főleg, ha letehetetlen könyv olvasásába kezdtem.

Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben este, amikor Gergő végre elalszik, blogolvasás és/vagy -írás helyett bevackolom magam és olvasok. Most éppen Harry Pottert. Hiába láttam már ezeket filmen (a félvér hercegeset és a halál ereklyéiset még nem), minden rész tud újat adni. Írtam már erről, nem akarom magam ismételni, de egyre jobban érzem, hogy a filmek nem sokat érnek a könyvek nélkül. Persze, szórakoztatóak meg érdekesek, de vajmi keveset adnak vissza abból, amit az írónő megálmodott. Olyan érzésem van olvasás közben, mintha kiszíneződnének a kontúrral megrajzolt alakok, mintha megmozdulna egy képregény.

A blogokkal kapcsolatban is született néhány észrevételem. Nem fontosak, nem váltják meg a világot, csak érdekes. Mindenféle blogot olvasok. Olyat is, ahol a szerzőnek gyereke(i) van(nak). Ezek közül van olyan, amelyiket akkor kezdtem el olvasni, amikor még csak 1 gyerek volt, vagy annyi sem, azóta viszont nőtt a család létszáma. Blogon keresztül is lejön, hogy a sokadik gyerekre nem jut annyi idő, mint az elsőre. Nem úgy értem, hogy bevágják a sarokba és csak akkor néznek rá, ha éhes. Mindössze annyit vettem észre, hogy amíg az első gyerek minden egyes méretváltozása, mozdulata, foga, szava, hajszála megörökítésre kerül, a másodiknál már szinte csak a méretváltozás és a szavak.

Ez valamilyen szinten törvényszerű, ezzel tisztában vagyok. Nem is korlátoznám a blogírásra. Így van ez a babaúszással, játszóházzal, és még sok dologgal is. Az első gyerekkel még eljár az ember mindenhova, ahova csak az ideje és a pénztárcája engedi, a másodikkal, harmadikkal... már nem tud ugyanúgy, mert ott van a nagyobb gyerek, ha még nem óvodás, és neki nem túl szórakoztató, amíg az öcsike/hugica pancsol. Ráadásul rá is vigyázni kellene valakinek. Ha nincs nagyszülő elérhető közelségben, ez nehezen megoldható. Nekünk nincs. Mármint nagyszülő van, csak nem a közelben.

Többek között ezért is nem érzem, hogy záros határidőn belül szeretnék kistestvért Gergőnek. Persze, nem ez az egyetlen ok, de az biztos, hogy addig egyke lesz, amíg legalább óvodás nem lesz. Lehet, hogy nincs igazam, de úgy gondolom, hogy csak így kaphatja meg a kicsi is az őt megillető figyelmet, közben a nagy sem szorul hátrányba, mert ő már egy másik életszakaszban jár. Persze, ez nem ígéret arra vonatkozóan, hogy amint Gergő óvodás, jöhet a kistesó, csak lehetőség, ami bármikor visszaszívható. Jelzem, jelenleg egyáltalán nem gondolom, hogy bármikor is jöhetne. Még nem tartok ott. :)