Ma megtörtént. Hamarabb, mint gondoltam. Gergő kikapta a kezemből a pizza szélét. Kellett nekem megkóstoltatni vele! :D
A történethez szorosan hozzátartozik egy néhány hónappal ezelőtti esemény. Ha jól emlékszem, Húsvétkor volt, hogy a hétvége elé és után is csaptunk néhány napot, és az így kapott időt anyuéknál töltöttük a húgomékkal együtt. Gergő akkor még nagyon pici volt, az volt akkoriban a nagy esemény, hogy lendületből megemelte a fejét, a húgom kisfia viszont már 20 hónapos volt, kb. ugyanazokat tudta, mint most. Anyu hétközben dolgozott, 2 este rendelt is, amikor aznap hazaért, már megvacsoráztunk. Hurka és kolbász volt a menü (nyilván nekem nem), az utóbbiból egyetlen szálon osztoztak, anyunak is megmentettünk egy darabkát. Anyu hazajött, ölébe kapta az unokaöcsémet, akinek mindenképpen kellett vacsoráznia a mamával is. :) Anyut pont nem érdekli, ki mit mond, ő kézzel szereti enni a hurkát és a kolbászt. Egyik kezében a megmentett kolbász, másikkal Matyit fogta, hogy ne essen le az öléből, amikor egy jól kiszámított mozdulattal Matyi kikapta a kezéből a kolbászt és betömte a saját szájába. Nyilván túl fűszeres volt, így nem ette meg, úgyhogy végül mégis anyué lett a zsákmány, de szenzációs volt a jelenet. (Persze, lehet, hogy csak nekünk. Talán leírva nem olyan jó.)
Hogy jön ez Gergő pizzaevéséhez? Hát, úgy, hogy akkor megjegyeztem, hogy jövőre Gergő is ugyanúgy kikapja majd a kolbász a mama kezéből, de úgy tűnik, tévedtem. Nem kell addig várni. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése