Tegnap este Péter felhozott egy A4-es borítékot. Nem volt lezárva, egyértelmű volt, hogy nem postán érkezett. Hát, nem. A feladónak rendszeresített helyen ott figyelt, hogy kinek köszönhetjük. Névvel, telefonszámmal, e-mail címmel.
Nem bírtam ki, bele kellett néznem, hogy mire és hogyan várnak választ, esetleg részletes kifejtést. Nem emlékszem, hogy legutóbb ennyi mindenre kellett volna válaszolni. Annyi van meg, hogy az egri albérletben kapott el a népszámlálási biztos (arra nem emlékszem, hogy nő volt vagy férfi...), a nevemet kérdezte, az állandó címem, iskolai végzettségem, néhány származásra és családra vonatkozó dolgot. Másra nem emlékszem. Az biztos, hogy most ennyivel nem ússza meg, aki rászánja magát a kitöltés valamelyik módjára. 4 db A4-es oldal van teleírva mindenféle kérdéssel. Van közte olyan is, amire lehet azt mondani, hogy nem akarunk rá válaszolni, de ha a lakosság fele ezt választja, szerintem tök mindegy, mit válaszolnak a többiek, mert nem lehet belőle statisztikát gyártani... Persze, nekem mindegy...
A kedvenc kérdésem, hogy együtt él-e a nyilatkozó az élettársával. :) Ezt mégis hogy...? :D Az én értelmezésem szerint, ha nem élnek együtt, akkor az csak kapcsolat. Attól élettársi, hogy együtt élnek. Nem? Ha azt kérdezik (jelzem, meg is teszik), hogy a házastársával együtt él-e, az jogos, hiszen ez nem egyértelmű. Élettársak viszont attól lesznek, hogy összeköltöznek. Szerintem.
Aztán ott van az a kérdés, hogy családi, baráti közösségben milyen nyelvet használ. Ez miért fontos? A fogyatékosságnál legfeljebb három választ lehet megjelölni. Mi van akkor, ha valakinek több van? Persze, ne legyen, de akkor is... Kiválasztja a három legsúlyosabbat? Nahát.
Megyek, megnézem magamnak közelebbről ezt a cuccot, aztán talán elkezdem kitölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése