Kínai

Vasárnap végre eljutottunk a kínai vacsorára Wang mesterhez, ahova még valamikor nyár elején vettünk kupont. Többen szerettünk volna menni, de valahogy nem akart összejönni, november vége pedig vészesen közeledett. Összeálltunk páran, és jól lezabáltunk 2 kupont. Igen, zabáltunk. Legalábbis én. Kicsit tartottam tőle, hogy lesz-e nekem való kaja, de alaptalannak bizonyult a félelmem. Isteni dolgokat ettem. A kedvencem egy padlizsán volt, amit muszáj lesz itthon is megpróbálni elkészíteni, mert nagyon-nagyon finom.

Mi érkeztünk elsőnek, megkaptuk az asztalt, elfoglaltuk a helyünket. Vittünk ugyan babakocsit, de a legfiatalabb résztvevő nem óhajtott megmaradni benne, így kértünk etetőszéket. Annak sem volt nagyobb sikere. Végül addig megült benne, amíg megetettem, de az este többi részében csak úgy hagyott minket enni, ha addig valaki más fogta. Tud élni az úr. Konkrétan kézről kézre járt és leplezetlenül élvezte. :)

Az előételnél jártunk, amikor Péter felmordult, mert valaki rágyújtott. Csodálkozva kaptuk fel a fejünket. Az nem lehet, hiszen elvileg nemdohányzó asztalt kértünk (most azt hagyjuk, hogy az asztal nem tud dohányozni... :D). Péter elkapta a pincért, aki azt mondta, hogy a kínaiaknak a vacsora része a cigi. Mondtuk, hogy direkt a nemdohányzó részbe kértük az asztalt, de mondta, hogy nekik olyan nincs, és januárig nem is szólhat rájuk. Ekkor felhívtuk a figyelmét a nyilvánvaló tényre, hogy van velünk egy gyerek, miatta kértünk nemdohányzó asztalt, nem heccből. Kiderült, hogy az nem jelent semmit, hogy a telefonos foglaláskor rábólintott a nemdohányzó asztalra a hölgy, ugyanis kínaiként erősen töri a magyart. Lehet, nem is értette, mit akarunk, csak helyeselt. Klassz. Végül Gergőre való tekintettel megkérte a pincér a cigiseket, hogy oltsák el, amit meg is tettek egyetlen szó nélkül. Ezúton is köszönjük. Pörögtünk még kicsit ezen, és arra jutottunk, hogy addig rendben, hogy nem szólhat januárig, de az éttermek kötelesen biztosítani füstmentes helyiséget valamilyen módon. A paraván nem minősül elkülönítésnek ebből a szempontból. Mindegy, elnyomták a cigit, nem volt belőle probléma, én nem is éreztem. Nem rontotta el az estét ez az incidens. Persze, más lett volna a helyzet, ha nem oltják el. Nem tudom, mi lett volna, mert akkor már javában tömtük az arcunkba az előételt. Persze, villával. :)

Vacsora előtt elvégeztem egy intenzív gyorstalpaló kurzust pálcikahasználatból, de nem sikerült a vizsgám, így maradtam a villánál. Valahogy így éreztem magam:

Alapvetően nem szeretem a kínai dísztárgyakat, de az asztal közepén forgó tálcaszerűséget elfogadnám, ha lenne akkora étkezőasztalom. Hasonló, mint amit az IKEA-ban lehet kapni, csak sokkal nagyobb és üvegből van. Tulajdonképpen csak annyiban hasonlít rá, hogy forog. :)

Azt hiszem, gyakrabban kellene mennem a Fővám térre az Ázsia boltba, mert szeretnék ilyen finomságokat itthon is enni, de legalább megpróbálni. :)

Most nézem, hogy a bolt kiköltözik a Vásárcsarnokból. Nekem csak jó, mert kevesebbet kell gyalogolni, ha majd egyszer újra metróval megyek. :)