Vártam a nyarat, hogy beüzemelhessük a medencét, ráadhassam Gergőre a pár hete vásárolt -horgonyos meg halacskás- kisgatyákat, és kiengedhessem az erkélyre. (Pucérság kizárt; nem mutogatom a gyereket a szomszédok előtt.) Nem titkolt célom, hogy nyár végére kiiktathassuk a pelenkázást a napi teendők közül. Mindenkinek jó lenne. Gergőnek is. Akkor is, ha most nem úgy érzi. Összesen kétszer futottunk neki (szombaton meg tegnap). Ott tartunk, hogy szeret kisgatyában lenni, alapvetően a medencét is imádja, de mivel nem töltjük tele (szép lenne a hatodik emeleten egy teletöltött medence :D), egy idő után megunja. Akkor elkezd szaladgálni; kimászik a medencéből, végigfut az erkélyen/teraszon, majd vissza a medencébe. Közben pisil egyet-kettőt, de baromira nem zavarja, ha a kőre megy. Sőt, Péter szerint direkt csinálja.
Hétvégén megyünk anyuékhoz. Visszük a kisgatyákat. Ott is van terasz meg kismedence. Nem adjuk fel.
Addig meg igyekszünk túlélni ezt a hőséget. Tudom, hogy pár hónapja ezért visítottunk, most meg azért, mert megkaptuk, de ez valami embertelen, ami itt van. Annál is hülyébb vagyok, mint normálisan, nem forog az agyam, figyelmetlen vagyok és baromi tunya. Álló nap csak feküdnék a kanapén, de nyilván nem tehetem meg. Azért bevallom, az megtörtént, hogy miközben Gergőt sikertelenül altattam délután, én legalább háromszor bekumtam pár percre. :)
Szerintem holnap pizzát rendelünk (vagy valami hasonlót), mert az biztos, hogy nem kapcsolom be a sütőt és/vagy a főzőlapot. Ma megtettem. Nem mondom, hogy nem érte meg, mert Gergő egész tisztességes adagot betolt a tésztából, de köszönöm, holnap nem kérem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése