Visszatértek régi barátaink. Egyre inkább arra hajlok, hogy Gergőnek képzeletbeli barátja van. Esetleg barátai. Abban nem vagyok biztos, hogy mindegyikkel baráti viszonyt ápol. Ez vasárnap jutott eszembe (már a képzeletbeli barátos rész), és tetszik, mert így nem fosom össze bokám, ha előkerülnek. :)
Múlt vasárnap délután ülünk az autóban, Göd felé tartunk az aktuális nagypapai találkozóra. Gergő kezében valami játék (talán egy mozdony, de nem vennék rá mérget). Egyszer azt hallom, mintha valakinek(!) magyarázná, hogy Látod, van mozdonyom? (Maradjuk annyiban, hogy mozdony volt nála.) Azt hittem, nekem beszél, ezért visszakérdeztem, de csak annyit mondott, hogy Beszélek Bajjal. Megkérdeztem, hol van Baj, és a kocsi teteje felé mutatott. Összenéztünk Péterrel, mert hajszálra ugyanoda mutatott, mint pár nappal korábban. Nem engedtem a témát, és az alábbi beszélgetés bontakozott ki.
- Mondott valamit ez a Baj?
- Igen. Billy.
- Billynek hívják?
- Igen.
- Hogy néz ki ez a Baj?
- Fekete.
(Végigkérdeztem szinte az összes testrészt -szem, haj, ruha...-, mindent feketének mondott.)
Pár nappal később fényes nappal áll a kanapé előtt, és minden bevezető nélkül annyit mond, hogy Büdös néni. Gondoltam, fényes nappal bátor vagyok, szembe merek nézni a részletekkel, úgyhogy megkérdeztem, hol van a néni. Gondolkozás nélkül elindult az előszobába, meg sem állt a bejárati ajtóig, ott konkrétan rámutatott az ajtóra, és közölt, hogy Itt. Tévedtem. Nem voltam kész a részletekre. Képzeletbeli bokalefosás megtörtént.
Azóta is gyanakodva nézem sötétben a bejárati ajtót, és győzködöm magam, hogy csak élénk a gyerek fantáziája, ami egyáltalán nem baj. Szerintem nekem is volt valami hasonló barát (ha nem is pont fekete, hanem inkább világoskék, de még valószínűbb, hogy piros), de nem emlékszem részletekre, csak arra, hogy sokat játszottam egyedül a ház mögötti bozótosban. Az most bevillant, hogy olyat sokat játszottam, hogy kergetnek, pedig tök egyedül futkároztam. Nem, nem volt semmi bajom, nem volt üldözési mániám, egyszerűen csak szerettem egyedül játszani, és olyankor elképzeltem magamnak társakat. Persze, szerettem a többi gyerekkel is játszani, nem én voltam a furagyerek a házban. :)
Ha jobban belegondolok, lehetett ez is az óvodában ért inzultus eredménye, de nem akarok semmit belemagyarázni.
- Mondott valamit ez a Baj?
- Igen. Billy.
- Billynek hívják?
- Igen.
- Hogy néz ki ez a Baj?
- Fekete.
(Végigkérdeztem szinte az összes testrészt -szem, haj, ruha...-, mindent feketének mondott.)
Pár nappal később fényes nappal áll a kanapé előtt, és minden bevezető nélkül annyit mond, hogy Büdös néni. Gondoltam, fényes nappal bátor vagyok, szembe merek nézni a részletekkel, úgyhogy megkérdeztem, hol van a néni. Gondolkozás nélkül elindult az előszobába, meg sem állt a bejárati ajtóig, ott konkrétan rámutatott az ajtóra, és közölt, hogy Itt. Tévedtem. Nem voltam kész a részletekre. Képzeletbeli bokalefosás megtörtént.
Azóta is gyanakodva nézem sötétben a bejárati ajtót, és győzködöm magam, hogy csak élénk a gyerek fantáziája, ami egyáltalán nem baj. Szerintem nekem is volt valami hasonló barát (ha nem is pont fekete, hanem inkább világoskék, de még valószínűbb, hogy piros), de nem emlékszem részletekre, csak arra, hogy sokat játszottam egyedül a ház mögötti bozótosban. Az most bevillant, hogy olyat sokat játszottam, hogy kergetnek, pedig tök egyedül futkároztam. Nem, nem volt semmi bajom, nem volt üldözési mániám, egyszerűen csak szerettem egyedül játszani, és olyankor elképzeltem magamnak társakat. Persze, szerettem a többi gyerekkel is játszani, nem én voltam a furagyerek a házban. :)
Ha jobban belegondolok, lehetett ez is az óvodában ért inzultus eredménye, de nem akarok semmit belemagyarázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése